Niemiecki | Węgierski |
---|---|
einlegen [legte ein; hat eingelegt] (mit+D) Verb [ˈaɪ̯nˌleːɡn̩] | (berakással) díszít (vmit)igeasztalt elefántcsont-berakással díszít = einen Tisch mit Elfenbein einlegen (pénzt) betétszámlán elhelyetkifejezés (pénzt) betétszámlára befizetkifejezés beiktat (vmit)igeszünetet/szünnapot iktat be = eine Pause/einen Ruhetag einlegen |
einlegen (sich) [legte sich ein; hat sich eingelegt] Verb | közbenjár◼◼◼ige |
einpflegen [pflegte ein; hat eingepflegt] Verb [ˈaɪ̯nˌp͡fleːɡn̩] besonders EDV | adatot bevisz (a rendszerbe)kifejezés |
Einspruch (gegen etw) einlegen | |
die Entlegenheit [der Entlegenheit; —] Substantiv | távoliságfőnév |
er benutzt die Gelegenheit | |
Er benutzt jede Gelegenheit, um sich zu bilden. | |
er ist ihm sehr unterlegen | |
die Erbschaftsangelegenheit [der Erbschaftsangelegenheit; die Erbschaftsangelegenheiten] Substantiv | örökösödési ügykifejezés örökségi ügykifejezés |
erlegen [erlegte; hat erlegt] Verb [ɛɐ̯ˈleːɡn̩] | elejt (vadat)◼◼◼ige megöl◼◼◻ige |
erliegen [erlag; ist erlegen] Verb [ɛɐ̯ˈliːɡn̩] | belehal◼◼◼ige megadja magát vminekkifejezés |
erliegen von (mit Dativ) [erlag; ist erlegen] Substantiv | áldozatul esik vminekkifejezés maga alá gyűri vmi (pl. érzés)kifejezés vki által legyőzöttkifejezés |
es ist ihm daran gelegen | |
etw an den Tag legen | |
etw apart legen | |
etw auf die Seite legen | |
etw bei sich überlegen | |
etw zugrunde legen | |
etw. zu tun pflegen | szokikReggelenként futni szoktam a parkban. = Jeden Morgen pflege ich im Park zu laufen. |
die Fahrgelegenheit Substantiv | jármű◼◼◼főnév közlekedési eszköz◼◼◻kifejezés úti alkalmatosságkifejezés |
die Familienangelegenheit [der Familienangelegenheit; die Familienangelegenheiten] Substantiv | családi ügy◼◼◼kifejezés |
die Feldüberlegenheit [der Feldüberlegenheit; —] Substantiv | mezőnyfölényfőnév |
fernliegen [lag fern; hat ferngelegen] Verb | távol áll◼◼◼kifejezés távol esikkifejezés távol vankifejezés |
festliegen [lag fest; hat festgelegen] Verb | elhatározottige szilárdan lefektetkifejezés |
festlegen [legte fest; hat festgelegt] Verb [ˈfɛstˌleːɡn̩] | meghatároz◼◼◼ige megállapít◼◼◼ige |