Német | Magyar |
---|---|
der Aufbohrer Substantiv | süllyesztő fúrókifejezés |
aufbranden [brandete auf; ist aufgebrandet] Verb | felharsanige felmorajlikige felzúgige kirobbanige |
aufbrassen [brasste auf; hat aufgebrasst] Verb [ˈaʊ̯fˌbʁasn̩] | keresztvitorlát szélirányba állítkifejezés |
aufbraten (brät auf) [briet auf; hat aufgebraten] Verb | |
aufbrauchen [brauchte auf; hat aufgebraucht] Verb [ˈaʊ̯fˌbʁaʊ̯xn̩] | felhasznál (teljesen)◼◼◼igeFelhasználtuk a készleteinket. = Wir haben unsere Mittel aufgebraucht. felél◼◼◻kifejezés elfogyaszt (teljesen)◼◻◻ige |
aufbrausen [brauste auf; ist aufgebraust] Verb | felforrige felfortyan [~t, fortyanjon fel, ~na]ige felzúgige haragra gerjedkifejezés haragra lobbankifejezés heveskedik [-ett, -jen/-jék, -ne/-nék]ige indulatba jönkifejezés tajtékzik [-ott, tajtékozzon, -ana]ige zúgva feltörkifejezés |
aufbrausend Adjektiv [ˈaʊ̯fˌbʁaʊ̯zn̩t] | indulatos◼◼◼melléknév lobbanékony◼◼◼melléknév heves◼◼◻melléknév vérmesmelléknév |
aufbrechen (bricht auf) [brach auf; ist aufgebrochen] Verb [ˈaʊ̯fˌbʁɛçn̩] | elindul◼◼◼ige elmegy◼◼◻ige feltörik◼◼◻ige útra kel◼◼◻kifejezés felkerekedik◼◻◻ige kinyílik◼◻◻ige felfakad◼◻◻ige felszínre kerülkifejezés |
aufbrechen (bricht auf) [brach auf; hat aufgebrochen] Verb [ˈaʊ̯fˌbʁɛçn̩] | feltör (valamit)◼◼◼igeFeltörtem a zárat, mert elvesztettem a kulcsot. = Ich habe die Tür aufgebrochen, weil ich den Schlüssel verloren hatte. felszakít (valamit)◼◻◻ige kibelez (vadász a vadat) [~ett, belezzen ki, ~ne]ige |
aufbrennen [brannte auf; hat aufgebrannt, jemandem eins] Verb | jól behúz egyet (valakinek)kifejezés |