Magyar-Orvosi szótár »
emel orvosi kifejezésként
| Magyar | Orvosi |
|---|---|
| csontos kiemelkedés az alsó állcsonton | |
| deliráló személy | |
| dentinbemélyedés | |
| depressziv személyiségzavar | |
| diagnosztikus személy | |
| diftériában beteg személy | |
| diphtheria fertőzést hordozó személy | |
| dobüreg mediális falán a csiga általi kiemelkedés | |
| Dubin-Johnson-szindróma (konjugált bilirubin gátolt biliaris kiválasztása, bilirubinkoncentráció-emelkedés a vérben, májban melaninpigment-felhalmozódás) | |
| egészségügyi biztosítással nem rendelkező személy | |
| egészségügyi személyzet | |
| egyensúlyi taréj (egyensúlyozás érzéki hámjának ívjáratba beemelkedő része) | |
| éjszakai harapásemelő | |
| életvegytannal foglalkozó személy | |
| elevatórium, csontemelő (műszer) | |
| ellenkező nem ruháit viselő személy | |
| élő szövetet (szervet, vért) adó személy | |
| elsősegélynyújtó személyzet | |
| elszíneződött kiemelkedés a IV. agykamrában | |
| enyhe láz (hőemelkedés) | |
| érzéstelenítéssel foglalkozó személy | |
| fák tanulmányozásával foglalkozó személy | |
| fancsonti gumó, kiemelkedés a szeméremfésűn | |
| fejél (homlokcsont kiemelkedése az orrgyök felett) | |
| feketemellű fürj | |
| felemel (mennyiséget) | |
| felemelés | |
| felemelés (pl. fejé) | |
| felemelés-felemelkedés | |
| felemelkedés |
