dicső norvégul

Magyar	Norvég
dicső mn	gloriøs [-t, -e]
dicsőség fn	ære [-n/-ra, -r, -ne]
dicsőség Istennek a mennyekben	ære være Gud i det høyeste
dicsőséges mn	gloriøs, prektig
dicsőít ige	hyller, lovpriser, priser, ærer
dicsőítés fn	lovprising [-en/-a, -er, -ene]
Isten dicsősége	Guds herlighet
megdicsőül ige	blir helliggjort

Korábban kerestél rá