istenhit németül

Magyar	Német
istenhit főnév vall	der Gottesglaube◼◼◼ »Substantiv [ˈɡɔtəsˌɡlaʊ̯bə]
istenhit főnév	der Theismus [des Theismus; —]◼◻◻ »Substantiv [teˈɪsmʊs]
egyistenhit főnév	der Monotheismus [des Monotheismus; —]◼◼◼ »Substantiv [monoteˈɪsmʊs]
egyistenhit főnév vall	der Eingottglaube »Substantiv
egyistenhitű melléknév	monotheistisch [—; —]◼◼◼ »Adjektiv [monoteˈɪstɪʃ]
racionális v. észokokra alapított istenhit kifejezés	der Vernunftglaube »Substantiv
sokistenhit főnév	der Polytheismus [des Polytheismus; —]◼◼◼ »Substantiv [politeˈɪsmʊs] die Vielgötterei [der Vielgötterei; die Vielgöttereien]◼◼◻ »Substantiv [ˌfiːlɡœtəˈʁaɪ̯]
többistenhit főnév	die Götterglaube »Substantiv

Korábban kerestél rá