Latin-Magyar szótár »

testa jelentése magyarul

LatinMagyar
testator [testatoris] (3rd) M
noun

tanusító (személy)főnév

ab int (ab intestato)

a végrendelet értelmében

ab intestato

a végrendelet értelmében

actio testantibus

az okiratok tanusága szerint

aliquam heredem testamento scribo

vkt végrendeletében örökösévé tesz

antesto [antestare, antesteti, antestatus] (1st)
verb

elől állige

előtte áll valaminekige

első sorban állige

felülmúlige

kitűnikige

antestor [antestari, antestatus sum] (1st) DEP
verb

bizonyságul hívige

tanúnak felszólítige

tanúnak hívige

attestor [attestari, attestatus sum] (1st) DEP
verb

bizonyítige

tanúsítige

attestatio [attestationis] (3rd) F
noun

hatósági igazolásfőnév

igazolásfőnév

tanúsításfőnév

tanúsítványfőnév

attestatum [~i] noun
N

tanúsítványfőnév

attestatum [~i] N

írásos hatósági bizonyítvány

bella matribus detestata

az anyák átkozta háború (Horatius)

breve testatum

bizonyító levél

C Trebatius Testa

Caius Trebatius Testa (híres jogtudós, Cicero barátja)

c.t.a. (cum testamento annexo)

csatolt végakarattal

mellékelt végrendelettel

cauda de vulpe testatur

a rókát a farkáról lehet felismerni

contestor [contestari, contestatus sum] (1st) DEP
verb

bizonyítige

bizonyságul hívige

pert indít tanúk felhívásávalige

tanunak hívige

tanúsítige

tanúul hívige

contestata virtus

bevált helytállás

contestatio [contestationis] (3rd) F
noun

sürgető kérésfőnév

contestatio litis

per sürgető kérése (az alperes perbe bocsátkozása)

contestatio litis noun

perfelvételfőnév

contestatur enim: quoniam tu es sacerdos in aeternum, secundum ordinem Melchisedech

a tanúság ugyanis így szól róla: te pap vagy mindörökké Melkidezek rendje szerint

contra scriptum testamentum, non scriptum testimonium non fertur

írásos végrendelettel szemben a szóbeli nem érvényes

de potestate decedo

hivataláról lelép

123