Latin | Magyar |
---|---|
laudator [laudatoris] (3rd) M noun | dicsérő (személy)főnév halott búcsúztató (személy)főnév magasztaló (személy)főnév |
laudator temporis acti | |
difficilis querulus, laudator temporis acti | nehezen elviselhető, kötekedő ember a régi időket dicséri (Horatius) (mindig a múltat, a régi szokásokat, életmódot emlegeti) |
si quis damnabit, quod primitus ipse probavit, talis laudator levitatis habetur amator | aki elítéli azt, amit előbb még dicsért, az igen gyenge fajsúlyú személy |
si te quis laudat, nunquam te gloria fallat! Plus laudatori quam tu tibi credere noli | ha valaki dicsér téged, ne tévesszen meg a dicsőség. Inkább higgy magadnak, mint a dicsérőnek |