Latin | Magyar |
---|---|
conclamatur ad arma | |
cum tacent, clamant | |
cum tacent clamant | hHallgatásuk kiáltás (Cicero) (Catilina perében hangzott el Cicero részéről a hallgatásba burkolódzó szenátorok ellen: A néma hallgatás sokszor hangos tiltakozásnak számít) |
de profundis clamavi ad te Domine: Domine exaudi vocem meam, fiant aures tuae intendentes, in vocem deprecationis meae | mélységekből kiáltok hozzád Uram. Füled figyeljen fel könyörgő szavamra! |
declamo [declamare, declamavi, declamatus] (1st) verb | megtanult szónoki beszédet előadige szavalige szónokolige |
declamatio [declamationis] (3rd) F noun | szónoki gyakorlatfőnév üres hangoskodásfőnév |
declamator [declamatoris] (3rd) M noun | szónoklattanításfőnév szónokművészfőnév |
declamatorius [declamatoria, declamatorium] adjective | iskolásan szónoklómelléknév |
dum tacent, clamant | |
et clamans voce magna Iesus ait: pater, in manus tuas commendo spiritum meum! | Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! |
etiam clamas? | |
exclamo [exclamare, exclamavi, exclamatus] (1st) verb | felkiáltige hangosan kiáltja valakinek a nevétige kikiáltige |
exclamatio [exclamationis] (3rd) F noun | felkiáltásfőnév kijelentésfőnév mondásfőnév |
fac quae Christus amat, dum pauper ad ostia clamat | azt tedd, amit Krisztus szeret, amikor a szegény az ajtód előtt könyörög |
illum nemo amat, qui semper "Da mihi" clamat | senki sem szereti azt, aki mindig így szól: "Adj valamit!" (mindig kunyerál) |
inclamo [inclamare, inclamavi, inclamatus] (1st) verb | felkiáltige kiáltige |
interparlamanteris [~e] (2nd) adjective | országgyűlések közöttimelléknév parlamentközimelléknév |
o panis, panis, stomachus te clamat inanis | |
pax! pax! - clamatur, sed pax per bella paratur | |
peccata in coelum clamantia | |
proclamo [proclamare, proclamavi, proclamatus] (1st) verb | felkiáltige kikiáltige kinyilvánítige |
proclamatio [~onis] noun F | bejelentésfőnév felkiáltásfőnév hangos kiáltásfőnév kiáltványfőnév |