Latin-Magyar szótár »

lama jelentése magyarul

LatinMagyar
conclamatur ad arma

elhangzik a harckészültségi parancs

cum tacent, clamant

akik hallgatnak, eléggé dicsérnek

cum tacent clamant

hHallgatásuk kiáltás (Cicero) (Catilina perében hangzott el Cicero részéről a hallgatásba burkolódzó szenátorok ellen: A néma hallgatás sokszor hangos tiltakozásnak számít)

de profundis clamavi ad te Domine: Domine exaudi vocem meam, fiant aures tuae intendentes, in vocem deprecationis meae

mélységekből kiáltok hozzád Uram. Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!

declamo [declamare, declamavi, declamatus] (1st)
verb

megtanult szónoki beszédet előadige

szavalige

szónokolige

declamatio [declamationis] (3rd) F
noun

szónoki gyakorlatfőnév

üres hangoskodásfőnév

declamator [declamatoris] (3rd) M
noun

szónoklattanításfőnév

szónokművészfőnév

declamatorius [declamatoria, declamatorium] adjective

iskolásan szónoklómelléknév

dum tacent, clamant

a hallgatás sokszor a leghangosabb tiltakozás

et clamans voce magna Iesus ait: pater, in manus tuas commendo spiritum meum!

Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

etiam clamas?

még kiáltasz is?

exclamo [exclamare, exclamavi, exclamatus] (1st)
verb

felkiáltige

hangosan kiáltja valakinek a nevétige

kikiáltige

exclamatio [exclamationis] (3rd) F
noun

felkiáltásfőnév

kijelentésfőnév

mondásfőnév

fac quae Christus amat, dum pauper ad ostia clamat

azt tedd, amit Krisztus szeret, amikor a szegény az ajtód előtt könyörög

illum nemo amat, qui semper "Da mihi" clamat

senki sem szereti azt, aki mindig így szól: "Adj valamit!" (mindig kunyerál)

inclamo [inclamare, inclamavi, inclamatus] (1st)
verb

felkiáltige

hangosan megszólítige

kiáltige

interparlamanteris [~e] (2nd)
adjective

parlamentközimelléknév

interparlamanteris [~e] (2nd)

országgyűlések közötti

o panis, panis, stomachus te clamat inanis

ó kenyér, kenyér - a korgó gyomor hiába kiált feléd!

pax! pax! - clamatur, sed pax per bella paratur

béke! béke! - kiáltják, de a békét háborúval csinálják

peccata in coelum clamantia

égbekiáltó bűnök

proclamo [proclamare, proclamavi, proclamatus] (1st)
verb

felkiáltige

hangosan kiáltige

kikiáltige

kinyilvánítige

ünnepélyesen kihirdetige

proclamatio [~onis] noun
F

bejelentésfőnév

felkiáltásfőnév

kiáltványfőnév

kikiáltásfőnév

123