Latin-Magyar szótár »

ira jelentése magyarul

LatinMagyar
admirabilis [admirabilis, admirabile] adjective

szokatlanmelléknév

admirabilitas [admirabilitatis] (3rd) F
noun

bámulatosságfőnév

csodálatosságfőnév

admirabiliter adverb

bámulatosanhatározószó

csodálatosanhatározószó

csodálatra méltónhatározószó

feltűnőenhatározószó

különösenhatározószó

rendkívülhatározószó

ritkánhatározószó

szokatlanulhatározószó

admirandus [admiranda, admirandum] adjective

bámulatosmelléknév

csodálatosmelléknév

csodálatra méltómelléknév

feltűnőmelléknév

figyelemre méltómelléknév

különösmelléknév

megdöbbentőmelléknév

rendkívülimelléknév

ritkamelléknév

szokatlanmelléknév

admirandum in modum

csodálatos módon

furcsa mód

paradox módon

admiror [admirari, admiratus sum] (1st) DEP
verb

bámulige

csodálige

csodálkozik valamin (acc, acc c inf, quod)ige

feltűnőnek találige

admiratio [admirationis] (3rd) F
noun

bámulásfőnév

bámulatfőnév

csodálásfőnév

csodálatfőnév

élénk érdeklődésfőnév

szenvedélyes vágyfőnév

admiratio hominum

az emberek csodálkozása

admiratio naturae

a természet csodálata

admiratione afficio

csodálatba ejt

admirationem habeo

csodálatot kelt

nagy érdeklődést kelt

admirator [admiratoris] (3rd) M
noun

bámuló (személy)főnév

1234