Latin-Magyar szótár »

decet jelentése magyarul

LatinMagyar
decet [decere, decuit, -] (2nd) IMPERS
verb

illendő lenneige

illeneige

illenékige

illikige

illik hozzámige

decet beneficium concessum a Principe esse mansurum

illő, hogy a felsőbbség által adott kedvezmény maradandó legyen

decet imperatorem stantem mori

a császárnak állva illik meghalni (Vespasianus)

decet regem scire legem

a királynak illik ismernie a törvényt

decet verecundum esse adolescentem

a serdülőkhöz szemérmetesség illik (Plautus)

de cetero

egyébként

különben

aures silva, oculos campi dicuntur habere; ergo loqui caute decet aut omnino tacere

az erdőnek füle van, a mezőnek szeme - ezért csendesen beszélj, vagy teljesen hallgass

condecet [condecere, -, -] (2nd) IMPERS
verb

illikige

conqueri fortunam adversamnon lamentari decet

a balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni (Cicero)

dedecet

nem illik

nem illik hozzám

ferre decet patienter onus, quod ferre necessum est!

hordd türéssel az elkerülhetetlen csapást!

heia mea Iunonon decet esse te tam tristem tuo Iovi!

ej, Iunóm, nem illik ennyire zordnak lenned Iuppiteredhez!

hoc decet nos

ez illik hozzánk

id facere laus est quod decet, non quod licet

dicséretre méltó, ha azt tesszük, ami tisztességes, nem pedig azt, ami megengedett (Seneca) (a kettő között van különbség, nem lehet mindent tiltani)

magnam fortunam magnus animus decet

rendkívüli lélek rendkívüli sorsot érdemel (Seneca)

me decet

illik hozzám

me dedecet

nem illik hozzám

neque te ministrum dedecet myrtus

hozzád, a szolgához is mirtusz illik

nihil potest placere quod non decet

nem lehet abban gyönyörködni, ami illetlen (Quintilianus)

non decet

nem illik

oratorem irasci minime decet

a szónoknak nem szabad haragudnia (Cicero)

quid decet, honestum est et quod honestum est, decet

ami illő, az tisztességes, ami tisztességes, az illő (Cicero)