Latin-Magyar szótár »
conc. jelentése magyarul
| Latin | Magyar |
|---|---|
| conciliantur alicui incommoda | |
| concilio [conciliare, conciliavi, conciliatus] (1st) TRANS verb | egyesítige előteremtige létrehozige megkedveltetige összekötige |
| conciliatus [conciliata -um, conciliatior -or -us, conciliatissimus -a -um] adjective | előteremtettmelléknév hajlandómelléknév létrehozottmelléknév megbarátkoztatottmelléknév megkedveltetettmelléknév összekötöttmelléknév |
| conciliatio [conciliationis] (3rd) F noun | barátkozásfőnév egyesülésfőnév megnyerésfőnév megszerzésfőnév összeköttetésfőnév vonzalomfőnév |
| conciliator [conciliatoris] (3rd) M noun | közvetítő (személy)főnév szerző (személy)főnév |
| conciliatrix [conciliatricis] (3rd) F noun | kerítőnőfőnév közvetítőnőfőnév szerzőnőfőnév |
| conciliatricula [conciliatriculae] (1st) F noun | közvetítő (személy)főnév |
| conciliatus (3rd) | |
| conciliatus [conciliatus] (4th) M noun | egyesülésfőnév összeköttetésfőnév |
| concilium [concili(i)] (2nd) N noun | egyesülésfőnév egyházi gyűlésfőnév gyülekezetfőnév gyűlésfőnév légyottfőnév összejövetelfőnév összeköttetésfőnév találkozásfőnév zsinatfőnév |
