Tyska | Ungerska |
---|---|
die Fege [der Fege; die Fegen] Substantiv | (rázó)rostafőnév szitafőnév takarítóasszonyfőnév |
das Fegefeuer [des Fegefeuers; —] Substantiv [ˈfeːɡəˌfɔɪ̯ɐ] | purgatórium◼◼◼főnév tisztítótűz◼◼◼főnév |
fegen [fegte; ist gefegt] Verb [ˈfeːɡn̩] | végigsöpör (végigrohan)◼◼◼ige |
fegen [fegte; hat gefegt] Verb [ˈfeːɡn̩] | lesöpör (lesodor)◼◼◼ige kisöpör (ellenséget)◼◼◻ige sikál (fényesre, tisztára, ragyogóra)◼◻◻ige súrol◼◻◻ige súrol (fényesre, tisztára, ragyogóra)◼◻◻ige lesodor◼◻◻ige (ki)seperige (meg)tisztítige kiűzige söprűzige tisztogatige |
der Feger [des Fegers; die Feger] Substantiv [ˈfeːɡɐ] | seprű◼◼◼főnév kurva◼◼◻főnév eszközfőnév ficsúrfőnév szolgálófőnév |
abfegen [fegte ab; hat abgefegt] Verb [ˈapˌfeːɡn̩] | leporolige lesöpörige |
abfegen [fegte ab; ist abgefegt] Verb [ˈapˌfeːɡn̩] | |
auffegen [fegte auf; hat aufgefegt] Verb | összesöpör◼◼◼ige felsöpör◼◼◻ige felkavarige |
ausfegen [fegte aus; hat ausgefegt] Verb | kisöpör◼◼◼ige |
der Ausfeger [des Ausfegers; die Ausfeger] Substantiv | (szőr)söprűfőnév kiseprő (ember)főnév |
durchfegen (fegt durch) [fegte durch; hat durchgefegt] Verb [ˈdʊʁçˌfeːɡn̩] | átsöpörige |
der Essenfeger Substantiv landschaftlich, besonders ostmitteldeutsch | kéményseprőfőnév |
etw vom Tisch fegen | |
das Gefege [des Gefeges; —] Substantiv | lehántolt háncsfőnév letisztítottfőnév |