Tysk-Ungarsk ordbok »
fege betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| die Fege [der Fege; die Fegen] Substantiv | (rázó)rostafőnév szitafőnév takarítóasszonyfőnév |
| das Fegefeuer [des Fegefeuers; —] Substantiv [ˈfeːɡəˌfɔɪ̯ɐ] | purgatórium◼◼◼főnév tisztítótűz◼◼◼főnév |
| fegen [fegte; ist gefegt] Verb [ˈfeːɡn̩] | végigsöpör (végigrohan)◼◼◼ige |
| fegen [fegte; hat gefegt] Verb [ˈfeːɡn̩] | lesöpör (lesodor)◼◼◼ige kisöpör (ellenséget)◼◼◻ige sikál (fényesre, tisztára, ragyogóra)◼◻◻ige súrol◼◻◻ige súrol (fényesre, tisztára, ragyogóra)◼◻◻ige lesodor◼◻◻ige (ki)seperige (meg)tisztítige kiűzige söprűzige tisztogatige |
| der Feger [des Fegers; die Feger] Substantiv [ˈfeːɡɐ] | seprű◼◼◼főnév kurva◼◼◻főnév eszközfőnév ficsúrfőnév szolgálófőnév |
| abfegen [fegte ab; hat abgefegt] Verb [ˈapˌfeːɡn̩] | leporolige lesöpörige |
| abfegen [fegte ab; ist abgefegt] Verb [ˈapˌfeːɡn̩] | |
| auffegen [fegte auf; hat aufgefegt] Verb | összesöpör◼◼◼ige felsöpör◼◼◻ige felkavarige |
| ausfegen [fegte aus; hat ausgefegt] Verb | kisöpör◼◼◼ige |
| der Ausfeger [des Ausfegers; die Ausfeger] Substantiv | (szőr)söprűfőnév kiseprő (ember)főnév |
| durchfegen (fegt durch) [fegte durch; hat durchgefegt] Verb [ˈdʊʁçˌfeːɡn̩] | átsöpörige |
| der Essenfeger Substantiv landschaftlich, besonders ostmitteldeutsch | kéményseprőfőnév |
| etw vom Tisch fegen | |
| das Gefege [des Gefeges; —] Substantiv | lehántolt háncsfőnév letisztítottfőnév |
