Tysk-Ungarsk ordbok »

ger betyr ungarsk

TyskUngarsk
ratzen [ratzte; hat geratzt] Verb
[ˈʁat͡sn̩]

vakar [~t, ~jon, ~na]ige

räubern [räuberte; hat geräubert] Verb
[ˈʁɔɪ̯bɐn]

rabol [~t, ~jon, ~na]◼◼◼ige

räubern [räuberte; hat geräubert] Verb
[ˈʁɔɪ̯bɐn]

erőszakkal elveszige

lopige

geraubt [ɡəˈʁaʊ̯pt]

rabolt◼◼◼

rauben [raubte; hat geraubt] Verb
[ˈʁaʊ̯bn̩]

elrabol◼◼◼ige

geräuchert Adjektiv
[ɡəˈʁɔɪ̯çɐt]

füstölt◼◼◼melléknévSzereted a füstölt osztrigát? = Magst du geräucherte Austern?

räuchern [räucherte; hat geräuchert] Verb
[ˈʁɔɪ̯çɐn]

füstöl (húst) [~t, ~jön, ~ne]◼◼◼ige

(ki)füstölige

(meg)füstölige

geraucht [ɡəˈʁaʊ̯xt]

dohányzott◼◼◼

cigarettázott◼◼◻Ki cigarettázott itt? = Wer hat hier geraucht?

rauchen [rauchte; hat geraucht] Verb
[ˈʁaʊ̯xn̩]

dohányzik [-ott, dohányozzon/dohányozzék, dohányozna/dohányoznék]◼◼◼igeNem dohányzom. = Ich rauche nicht.

cigarettázik [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◻igeKi cigarettázott itt? = Wer hat hier geraucht?

bagózik [-ott, -zék/zon, -nék/-na]◼◻◻ige

füstöl(ög)ige

rauchen [rauchte; hat geraucht] Verb
[ˈʁaʊ̯xn̩]

füstgomolyokat eregetige

füstölige

ontja a füstötige

das Geraufe Substantiv

bunyózás [~t, ~a, ~ok]főnév

tusakodás [~t, ~a, ~ok]főnév

verekedés [~t, ~e, ~ek]főnév

raufen [raufte, hat gerauft] Verb
[ˈʁaʊ̯fn̩]

verekszik◼◼◼ige

kitép◼◼◻ige
tex

gyomlál [~t, ~jon, ~na]ige

szaggat [~ott, szaggasson, ~na]ige

tépdes [~ett, ~sen, ~ne]ige

rauhen [rauhte; ist gerauht] Verb

érdesít [~ett, ~sen, ~ene]◼◼◼ige

bolyhozige

borzasítige

durvára reszelkifejezés

ráspolyoz [~ott, ~zon, ~na]ige

geraum [geraumer; am geraumsten] Adjektiv
[ɡəˈʁaʊ̯m]

elég hosszú idő◼◼◼

das Geräumde [des Geräumdes; die Geräumde] Substantiv

irtás [~t, ~a, ~ok]főnév

geräumig [geräumiger; am geräumigsten] Adjektiv
[ɡəˈʁɔɪ̯mɪç]

tágas◼◼◼melléknévA szoba tágas és világos. = Das Zimmer ist geräumig und hell.

tágas◼◼◼melléknévA szoba tágas és világos. = Das Zimmer ist geräumig und hell.

kiterjedt◼◻◻melléknév

nagy befogadóképességűkifejezés

geräumiges Zimmer

tágas szoba◼◼◼

die Geräumigkeit [der Geräumigkeit; —] Substantiv

tágasság [~ot, ~a]◼◼◼főnév

6789

Søkehistorikk