Tysk-Ungarsk ordbok »
eifer betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| der Bekehrungseifer Substantiv | térítési buzgóságkifejezés |
| der Biereifer [des Biereifers; —] Substantiv [ˈbiːɐ̯ˌʔaɪ̯fɐ] | |
| Der Alte wischte sich den Geifer ab. | |
| der Diamantschleifer [des Diamantschleifers; die Diamantschleifer] Substantiv | gyémántcsiszoló◼◼◼főnév |
| die Angreifer schlugen eine Bresche | |
| der Diensteifer Substantiv | ügybuzgalom◼◼◼főnév |
| der Dudelsackpfeifer [des Dudelsackpfeifers; die Dudelsackpfeifer] Substantiv | dudás◼◼◼főnév skót dudáskifejezés |
| ereifere [ɛɐ̯ˈʔaɪ̯fəʁə] | |
| ereifern [ereiferte sich; hat sich ereifert] Verb [ɛɐ̯ˈʔaɪ̯fɐn] | felbuzdulige nekihevülige |
| ereifert [ɛɐ̯ˈʔaɪ̯fɐt] | |
| der Feuereifer [des Feuereifers; —] Substantiv [ˈfɔɪ̯ɐˌʔaɪ̯fɐ] | nagy buzgalom◼◼◼kifejezés |
| frühreif [frühreifer; am frühreifsten] Adjektiv [ˈfʁyːˌʁaɪ̯f] | koraérett◼◼◼melléknév korán érő◼◼◻kifejezés |
| der Fußabstreifer [des Fußabstreifers; die Fußabstreifer] Substantiv [ˈfuːsʔapˌʃtʁaɪ̯fɐ] | lábtörlő◼◼◼főnév |
| geeifert [ɡəˈʔaɪ̯fɐt] | |
| geifern [geiferte; hat gegeifert] Verb [ˈɡaɪ̯fɐn] | folyik a nyálakifejezés nyála(d)zikige |
| geifern [geiferte; hat gegeifert] Verb [ˈɡaɪ̯fɐn] gehoben abwertend | dühöngige tajtékzikige |
| der Geifer [des Geifers; —] Substantiv [ˈɡaɪ̯fɐ] | nyál◼◼◼főnév dühfőnév méregfőnév |
| seifern [seiferte; ist geseifert] Verb | fecsegige folyik a nyálakifejezés karattyolige locsogige megállás nélkül beszélkifejezés nyáladzikige |
| wetteifern [wetteiferte; hat gewetteifert] Verb [ˈvɛtˌʔaɪ̯fɐn] | verseng◼◼◼ige versenyez◼◼◼ige |
| der Glaubenseifer [des Glaubenseifers; —] Substantiv | hitbuzgóságfőnév |
| der Greifer [des Greifers; die Greifer] Substantiv | markológépfőnév |
| die Keiferei [der Keiferei; die Keifereien] Substantiv | szidalmazásfőnév |
| der Keilschwanz-Regenpfeifer Substantiv | ékfarkú lile (Charadrius vociferus)állatnév |
| der Kiebitzregenpfeifer Substantiv | ezüstlile (Pluvialis squatarola)állatnév |
| der Kneifer [des Kneifers; die Kneifer] Substantiv [ˈknaɪ̯fɐ] | csiptető(s szemüveg)főnév |
