słownik Niemiecko-Węgierski »

vorn w języku węgierskim

NiemieckiWęgierski
vorn Adverb
[fɔʁn]

elöl◼◼◼határozószóJohn szeret a mondatokban elöl állni. = John steht gerne vorn in Sätzen.

der Cutaway [des Cutaways; die Cutaways] (als offizieller Gesellschaftsanzug am Vormittag getragener, langer, schwarzer oder dunkler, vorn abgerundet geschnittener Sakko mit steigenden Revers.) (Kurzform: Cut, der) Substantiv

zsakett (egygombos, fekete színű zsakett kabát, ami hátul hosszú, két szárnyú és lekerekített farokban végződik, két gombsoros, fekete vagy galambszürke színű mellénnyel, szürke vagy csíkos gyapjúnadrággal)főnév

die Vornahme [der Vornahme; die Vornahmen] Substantiv
[ˈfoːɐ̯ˌnaːmə]
Papierdeutsch

foganatosítás◼◼◼főnév

kivitelezés◼◻◻főnév

(el)intézésfőnév

(el)végzésfőnév

előbbre vételkifejezés

korábbi v. soron kívüli elintézéskifejezés

der Vorname [des Vornamens; die Vornamen] Substantiv
[ˈfoːɐ̯ˌnaːmə]

keresztnév◼◼◼főnévTudom a keresztnevedet. = Ich kenne deinen Vornamen.

utónév◼◼◼főnév

vornan Adverb

az első sorbanhatározószó

elölhatározószó

vornan sitzen

elöl ül

vorne [ˈfɔʁnə]

elől◼◼◼Elől várok. = Ich warte vorne.

vornean Adverb

elöl◼◼◼határozószó

vornean

az első sorban

vorneanstellen

sorba előre beállni

vornehm [vornehmer; am vornehmsten] Adjektiv
[ˈfoːɐ̯ˌneːm]

előkelő◼◼◼melléknévA nagyon hosszú fekete szempillái kihangsúlyozták orcái előkelő halványságát. = Die sehr langen schwarzen Wimpern betonten die vornehme Blässe ihrer Wangen.

vornehm tun

előkelősködik

vornehmen [nahm vor; hat vorgenommen] Verb
[ˈfoːɐ̯ˌneːmən]

végrehajt◼◼◼ige

foganatosít◼◼◻ige

hozzálát◼◻◻ige

elővesz◼◻◻ige

nekifogige

leszidige

kérdőre vonkifejezés

lehordige

maga elé veszkifejezés

vornehmen, sich [nahm vor; hat vorgenommen] Verb

elhatározza magátkifejezés

vornehmend Adjektiv
[ˈfoːɐ̯ˌneːmənt]

elővevőmelléknév

foganatosítómelléknév

kérdőre vonómelléknév

maga elé vevőmelléknév

végrehajtómelléknév

vornehmend, sich Verb

elhatározza magátkifejezés

die Vornehmheit [der Vornehmheit; die Vornehmheiten] Substantiv
[ˈfoːɐ̯neːmhaɪ̯t]

előkelőség◼◼◼főnév

nemeslelkűségfőnév

vornehmlich [ˈfoːɐ̯ˌneːmlɪç]

kiváltképpen◼◼◼

főképp◼◼◼

vornehmst

legelőkelőbb

12