German | Hungarian |
---|---|
der Dengelamboss [des Dengelambosses; die Dengelambosse] Substantiv | élesítő üllőkifejezés |
der Dengelhammer [des Dengelhammers; die Dengelhämmer] Substantiv | kaszakalapácsfőnév |
dengeln [dengelte; hat gedengelt] Verb [ˈdɛŋl̩n] | kaszát élesítkifejezés |
die Gelben Engel (die Mitarbeiter der Straßenwacht des Automobil-Clubs) | Sárga Angyal (az Autóklub segélyszolgálati szerelőinek neve)◼◼◼ |
das Ehrengeleit [des Ehrengeleit(e)s; die Ehrengeleite] Substantiv | díszkíséretfőnév |
das Ellbogengelenk [des Ellbogengelenk(e)s; die Ellbogengelenke] Substantiv [ˈɛlboːɡn̩ɡəˌlɛŋk] | könyökízület◼◼◼főnév |
entgegengelaufen | |
entgegenlaufen [lief entgegen; ist entgegengelaufen] Verb | szembemegyige |
erhalten Sie kein Krankengeld mehr | |
der Erzengel [des Erzengels; die Erzengel] Substantiv [ˈeːɐ̯t͡sˌʔɛŋl̩] | arkangyal◼◼◼főnév |
fahrenlassen [ließ fahren; hat fahrengelassen] Verb [ˈfaːʁənˌlasn̩] | eleresztige vmit abbahagykifejezés vmivel felhagykifejezés |
fallenlassen [ließ fallen; hat fallengelassen] Verb | bukni hagykifejezés eláll vmitőlkifejezés elejt vmitkifejezés esni hagykifejezés leesni hagykifejezés |
das Feriengeld Substantiv | szabadságpénzfőnév |
das Fersengeld Substantiv [ˈfɛʁzn̩ˌɡɛlt] | menekülés díjakifejezés |
das Firmengelände Substantiv | vállalati telekkifejezés |
Gabriel (Erzengel) [ˈɡaːbʁiˌeːl] | |
das Gefahrengeld Substantiv | veszélyvállalási pénzkifejezés |
gefallene Engel <Pl> | bukott angyalokvall |
gegenlenken [lenkte gegen; hat gegengelenkt] Verb [ˈɡeːɡn̩ˌlɛŋkn̩] | ellenkormányoz◼◼◼ige |
gehen lassen [ließ gehen; hat gehengelassen] | elenged◼◼◼ige menesztige |
gehen lassen [ließ gehen; hat gehengelassen] umgangssprachlich | békén hagy◼◻◻kifejezés nyugton hagykifejezés elengedi magátkifejezés |
krengeln [krengelte; ist gekrengelt] Verb | csavarodikige csellengige tekeregige |
der Gemeiner Engelhai Substantiv | közönséges angyalcápa (Squatina squatina)állatnév |
die Gemengelage [der Gemengelage; —] Substantiv [ɡəˈmɛŋəˌlaːɡə] | vegyesfelhasználású területkifejezés |
quengeln [quengelte; hat gequengelt] Verb [ˈkvɛŋl̩n] umgangssprachlich | nyűgösködik◼◼◼ige nyafog◼◼◼ige zsémbelige |