Duits-Hongaars woordenboek »
wie betekenis in Hongaars
| Duits | Hongaars |
|---|---|
| der Wiederkäufer [des Wiederkäufers; die Wiederkäufer] Substantiv | visszavásárlófőnév |
| das Wiederkaufsrecht [des Wiederkaufsrecht(e)s; die Wiederkaufsrechte] Substantiv | visszavásárlási jogkifejezés |
| die Wiederkehr [der Wiederkehr; —] Substantiv [ˈviːdɐˌkeːɐ̯] | visszatérés [~t, ~e]◼◼◼főnév |
| wiederkehrend Adjektiv [ˈviːdɐˌkeːʁənt] | visszatérő◼◼◼melléknév ismétlődő◼◼◼melléknév |
| die Wiederkunft [der Wiederkunft; die Wiederkünfte] Substantiv [ˈviːdɐˌkʊnft] | visszatérés [~t, ~e]◼◼◼főnév |
| wiederladbar | |
| wiederladen Verb | újratöltige |
| wiederlesen | |
| das Wiedernehmen Substantiv | újravevésfőnév |
| wiedernehmend | |
| wiederprüfen | |
| wiederrufen | |
| das Wiederschauen [des Wiederschauens; —] Substantiv | viszontlátásfőnév |
| das Wiedersehen [des Wiedersehens; die Wiedersehen] Substantiv [ˈviːdɐˌzeːən] | viszontlátás◼◼◼főnévA viszontlátásra! = Auf Wiedersehen! |
| wiedersehn | viszontlát◼◼◼ |
| die Wiedersetzung Substantiv | ellenállásfőnév |
| wiederspenstig Adjektiv | makrancosmelléknév |
| die Wiederspenstigkeit Substantiv | ellenkezés [~t, ~e, ~ek]főnév |
| die Wiederstandsfähigkeit Substantiv | ellenállóképesség◼◼◼főnév |
| die Wiedertaufe [der Wiedertaufe; die Wiedertaufen] Substantiv | újrakeresztelés◼◼◼főnév |
| wiedertaufen | |
| der Wiedertäufer [des Wiedertäufers; die Wiedertäufer] Substantiv | anabaptista◼◼◼főnév újrakeresztelőfőnév |
| wiedertuend | |
| wiederum Konjunktion [ˈviːdəʁʊm] | másrészt◼◼◼kötőszó másfelől◼◼◼kötőszó másrészről◼◼◼kötőszó ezzel szemben◼◼◻kifejezés újra◼◻◻kötőszó ismétkötőszó viszontkötőszó |
| wiederverbinden | |
| die Wiederverbindung Substantiv | újra összekapcsoláskifejezés |
| wiedervereinigen [vereinigte wieder; hat wiedervereinigt] Verb [ˈviːdɐfɛɐ̯ˌʔaɪ̯nɪɡn̩] | újra egyesít◼◼◼kifejezés |
| wiedervereinigend Adjektiv [ˈviːdɐfɛɐ̯ˌʔaɪ̯nɪɡn̩t] | újra egyesítőmelléknév |
| die Wiedervereinigung [der Wiedervereinigung; die Wiedervereinigungen] Substantiv [ˈviːdɐfɛɐ̯ˌʔaɪ̯nɪɡʊŋ] | újraegyesítés◼◼◼főnév |
| die Wiedervergiftung Substantiv | újra mérgezéskifejezés |
| wiederverheiraten [verheiratete sich wieder; hat sich wiederverheiratet] Verb | újból férjhez megy◼◼◼kifejezés újból megnősül◼◼◻kifejezés |
