bizonyító betyder på tyska

Ungerska	Tyska
bizonyító melléknév	bewiesen◼◼◼ »Adjektiv [bəˈviːzn̩] attestierend »Adjektiv [atɛsˈtiːʁənt]
bizonyító erejű kifejezés	beweiskräftig◼◼◼ »Adjektiv argumentativ [argumentativer; am argumentativsten] »Adjektiv [aʁɡumɛntaˈtiːf] bildungssprachlich
bizonyító erő kifejezés	die Beweiskraft [der Beweiskraft; —]◼◼◼ »Substantiv [bəˈvaɪ̯sˌkʁaft]
bizonyító passzus kifejezés	die Beweisstelle »Substantiv
bizonyító szöveghely kifejezés	die Belegstelle [der Belegstelle; die Belegstellen] »Substantiv [bəˈleːkˌʃtɛlə] die Beweisstelle »Substantiv
adósságot bizonyító papír kifejezés	der Schuldschein [des Schuldschein(e)s; die Schuldscheine] »Substantiv [ˈʃʊltʃaɪ̯n]
azonosságot bizonyító dolog kifejezés	der Identitätsnachweis [des Identitätsnachweises; die Identitätsnachweise] »Substantiv
indicium (önmagában nem bizonyító erejű tény) főnév jog	das Indiz [des Indizes; die Indizien]◼◼◼ »Substantiv [ɪnˈdiːt͡s] Rechtssprache
képességet bizonyító bizonyítvány kifejezés	das Tauglichkeitszeugnis »Substantiv

Sökhistorik