Maghiară | Germană |
---|---|
bizonyító melléknév | bewiesen◼◼◼Adjektiv attestierendAdjektiv |
bizonyító erejű kifejezés | beweiskräftig◼◼◼Adjektiv argumentativ [argumentativer; am argumentativsten]Adjektiv |
bizonyító erő kifejezés | die Beweiskraft [der Beweiskraft; —]◼◼◼Substantiv |
bizonyító passzus kifejezés | die BeweisstelleSubstantiv |
bizonyító szöveghely kifejezés | die Belegstelle [der Belegstelle; die Belegstellen]Substantiv die BeweisstelleSubstantiv |
adósságot bizonyító papír kifejezés | der Schuldschein [des Schuldschein(e)s; die Schuldscheine]Substantiv |
azonosságot bizonyító dolog kifejezés | der Identitätsnachweis [des Identitätsnachweises; die Identitätsnachweise]Substantiv |
indicium (önmagában nem bizonyító erejű tény) [~ot, ~a, ~ok] főnév jog | das Indiz [des Indizes; die Indizien]◼◼◼Substantiv |
képességet bizonyító bizonyítvány kifejezés | das TauglichkeitszeugnisSubstantiv |