Tyska | Ungerska |
---|---|
der Witz [des Witzes; die Witze] Substantiv [vɪt͡s] | vicc [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnévJó vicc! = Der Witz ist gut! tréfa [~át, ~ája, ~ák]◼◼◻főnévEz nem tréfa. = Das ist kein Witz. elmésség [~et, ~e]◼◻◻főnév adoma [~át, ~ája, ~ák]◼◻◻főnév |
das Witzblatt [des Witzblatt(e)s; die Witzblätter] Substantiv [ˈvɪt͡sˌblat] | vicclap [vicclapok]◼◼◼főnév |
der Witzbold [des Witzbold(e)s; die Witzbolde] Substantiv [ˈvɪt͡sˌbɔlt] umgangssprachlich | mókamester◼◼◼főnév tréfacsináló◼◼◻főnév viccfaragófőnév |
die Witzelei [der Witzelei; die Witzeleien] Substantiv [vɪt͡səˈlaɪ̯] | viccelődés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév elménckedésfőnév |
witzeln [witzelte; hat gewitzelt] Verb [ˈvɪt͡sl̩n] | viccelődik [-ött, -jön/-jék, -ne/-nék]◼◼◼ige |
die Witzfigur [der Witzfigur; die Witzfiguren] Substantiv [ˈvɪt͡sfɪˌɡuːɐ̯] | vicces figurakifejezés |
witzig [witziger; am witzigsten] Adjektiv [ˈvɪt͡sɪç] | vicces◼◼◼melléknévEz vicces. = Das ist witzig. szellemes◼◼◻melléknév tréfás◼◻◻melléknév |
die Witzigkeit [der Witzigkeit; —] Substantiv [ˈvɪt͡sɪçkaɪ̯t] | szellemesség [~et, ~e, ~ek]főnév |
der Witzling [des Witzlings; die Witzlinge] Substantiv umgangssprachlich | mókamesterfőnév tréfacsinálófőnév viccfaragófőnév élcfaragó emberkifejezés |
witzlos Adjektiv | értelmetlen◼◼◼melléknév céltalanmelléknév |
das Witzwort [des Witzwort(e)s; die Witzwörter/Witzworte] Substantiv [ˈvɪt͡sˌvɔʁt] | móka [~át, ~ája, ~ák]főnév tréfás szóláskifejezés |
der Aberwitz [des Aberwitzes; —] Substantiv [ˈaːbɐˌvɪt͡s] | esztelenség [~et, ~e, ~ek]főnév |
aberwitzig [aberwitziger; am aberwitzigsten] Adjektiv [ˈaːbɐˌvɪt͡sɪç] | esztelen◼◼◼melléknév |
abgebrauchte Witze Phrase | elcsépelt viccekkifejezés ócska viccekkifejezés |
abgedroschener Witz Phrase | szakállas vicckifejezés ócska vicckifejezés |
abschwitzen [schwitzte ab; hat abgeschwitzt] Verb | izzasztással megszüntetkifejezés kiizzasztige leizzasztige |
gewitzigt [gewitzigter; am gewitzigtesten] Adjektiv [ɡəˈvɪt͡sɪçt] | aki tanult a saját káránkifejezés kitanultmelléknév okosmelléknév tapasztaltmelléknév |
gewitzt [gewitzter; am gewitztesten] Adjektiv [ɡəˈvɪt͡st] | okos◼◼◼melléknév aki tanult a saját káránkifejezés kitanultmelléknév |