Tyska | Ungerska |
---|---|
die Wacke [der Wacke; die Wacken] Substantiv [ˈvakə] landschaftlich, sonst veraltet | kavicsfőnév kő(zet)törmelékfőnév törmelékkő(zet)főnév |
die Wackelei [der Wackelei; die Wackeleien] Substantiv | billegésfőnév ingásfőnév kilazultságfőnév |
wackelig [wackeliger; am wackeligsten] Adjektiv [ˈvakəlɪç] | rozoga◼◼◼melléknév billegő◼◼◻melléknév ingadozó◼◻◻melléknév ingó◼◻◻melléknév |
der Wackelkontakt [des Wackelkontakt(e)s; die Wackelkontakte] Substantiv [ˈvakl̩kɔnˌtakt] | kontaktushiba◼◼◼főnév |
wackeln [wackelte; hat/ist gewackelt] Verb [ˈvakl̩n] | ráz◼◼◼ige mozog◼◼◼ige mozgat◼◼◼ige inog◼◼◻igeInog az asztal. = Der Tisch wackelt. billeg◼◼◻igeBilleg az asztal. = Der Tisch wackelt. ingadozik◼◼◻ige imbolyog◼◻◻igeImbolyog az asztal. = Dieser Tisch wackelt. reszket◼◻◻ige botorkálige |
wackeln [wackelte; hat gewackelt] Verb [ˈvakl̩n] | remeg◼◼◻igeRemegett az egész épület. = Das ganze Gebäude wackelte. billeg◼◼◻igeBilleg az asztal. = Der Tisch wackelt. dülöngél◼◻◻ige |
der Wackelpeter [des Wackelpeters; die Wackelpeter] Substantiv [ˈvakl̩ˌpeːtɐ] | hiperaktív gyerekkifejezés zselatinpudingfőnév |
anwackeln [wackelte an; ist angewackelt] Verb [ˈanˌvakl̩n] | bizonytalan léptekkel közeledikkifejezés dülöngélve jönkifejezés dülöngélve közeledikkifejezés odaimbolyogige odatámolyogige támolyogva jönkifejezés támolyogva közeledikkifejezés |
wacker [wackerer; am wackersten] Adjektiv [ˈvakɐ] | derék◼◼◼melléknév bátor◼◼◻melléknév derekas◼◻◻melléknév |
der Wackerstein [des Wackerstein(e)s; die Wackersteine] Substantiv [ˈvakɐˌʃtaɪ̯n] landschaftlich | kő(zet)törmelékfőnév törmelékkő(zet)főnév |
abzwacken [zwackte ab; hat abgezwackt] Verb [ˈapˌt͡svakn̩] | lecsíp◼◼◼ige kicsikarige |
die Nase wackelt ihm | füllentige |