treu betyder på ungerska
| Tyska | Ungerska |
|---|---|
| die Treupflicht [der Treupflicht; die Treupflichten] Substantiv | hűségre való kötelességkifejezés |
| der Treuschwur Substantiv | hűségeskü◼◼◼főnév |
| treusorgend [ˈtʁɔɪ̯ˌzɔʁɡn̩t] | |
| der Aktienstreubesitz Substantiv | részvénytulajdon megoszlásakifejezés |
| buchstabengetreu [buchstabengetreuer; am buchstabengetreusten] Adjektiv [ˈbuːxʃtaːbn̩ɡəˌtʁɔɪ̯] | betűhű◼◼◼melléknév |
| getreu [getreuer; am getreusten] Adjektiv [ɡəˈtʁɔɪ̯] | hű◼◼◼melléknév hűséges◼◼◼melléknév |
| kaisertreu [kaisertreuer; am kaisertreusten] Adjektiv [ˈkaɪ̯zɐˌtʁɔɪ̯] | császárhű◼◼◼melléknév |
| linientreu [linientreuer; am linientreuesten] Adjektiv [ˈliːni̯ənˌtʁɔɪ̯] | elvhűmelléknév vonalasmelléknév |
| naturgetreu [naturgetreuer; am naturgetreuesten] Adjektiv [naˈtuːɐ̯ɡəˌtʁɔɪ̯] | természethű◼◼◼melléknév |
| untreu [untreuer; am untreuesten] Adjektiv [ˈʊntʁɔɪ̯] | hűtlen◼◼◼melléknév áruló◼◻◻melléknév |
| wortgetreu [wortgetreuer; am wortgetreuesten] Adjektiv [ˈvɔʁtɡəˌtʁɔɪ̯] | szóról szóra (pontosan)◼◼◼kifejezés szó szerint(i)kifejezés |
| zerstreut [zerstreuter; am zerstreutesten] Adjektiv [t͡sɛɐ̯ˈʃtʁɔɪ̯t] | szétszórt◼◼◼melléknév szórakozott◼◼◻melléknévGusztáv már kora reggel olyan szórakozott volt, hogy tévedésből két különböző zoknit vett fel. = Gustav war am frühen Morgen so zerstreut, dass er sich versehentlich zwei verschiedene Socken anzog. elszórt◼◼◻melléknév szórványos◼◻◻melléknév |
| die Anlagestreuung Substantiv | befektetés diverzifikációjakifejezés befektetés megosztásakifejezés |
| der Apfelstreusel Substantiv Kochkunst | morzsás almás pitekifejezés |
| ärztliche/medizinische Betreuung Phrase | orvosi ellátáskifejezés |
| die Aschenbestreuung Substantiv | hamvazásfőnév hamvazkodásfőnév |
| aufstreuen [streute auf; hat aufgestreut] Verb | felhintige felszórige rászórige |
| ausstreuen [streute aus; hat ausgestreut] Verb [ˈaʊ̯sˌʃtʁɔɪ̯ən] | szétszór◼◼◼ige terjeszt (ellenőrizetlen híreket)◼◼◻ige kiszór◼◼◻ige |
| ausstreuen, sich [streute sich aus; hat sich ausgestreut] Verb | kiszóródikige szétszóródikige szétterjedige |
| die Ausstreuung [der Ausstreuung; die Ausstreuungen] Substantiv | szétszórás◼◼◼főnév kiszórásfőnév |
| bestreue [bəˈʃtʁɔɪ̯ə] | hint◼◼◼ |
