erbreche betyder på ungerska
| Tyska | Ungerska |
|---|---|
| der Unterbrecher [des Unterbrechers; die Unterbrecher] Substantiv | árammegszakító◼◻◻főnév |
| der Unterbrecherkontakt [des Unterbrecherkontakt(e)s; die Unterbrecherkontakte] Substantiv | megszakító érintkező◼◼◼kifejezés |
| das Verbrechen [des Verbrechens; die Verbrechen] Substantiv [fɛɐ̯ˈbʁɛçn̩] | bűncselekmény◼◼◼főnévA korrupció bűncselekmény. = Korruption ist ein Verbrechen. bűntett◼◼◼főnévEz emberiesség elleni bűntett. = Das ist ein Verbrechen gegen die Menschlichkeit. bűntény◼◼◻főnévBevallotta a bűntényt. = Er gestand sein Verbrechen. |
| verbrechen [verbrach; hat verbrochen] Verb [fɛɐ̯ˈbʁɛçn̩] | elkövet◼◼◼igeJohn Doenak háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt bíróság előtt kellene állnia. = John Doe sollte wegen Kriegsverbrechen und Verbrechen gegen die Menschlichkeit vor Gericht gestellt werden. vét◼◼◻ige |
| der Verbrecher [des Verbrechers; die Verbrecher] Substantiv [fɛɐ̯ˈbʁɛçɐ] | bűnöző◼◼◼főnévA politikusaink bűnözők. = Unsere Politiker sind Verbrecher. gonosztevő◼◼◻főnév gengszter◼◼◻főnév tettes◼◻◻főnév |
| die Verbrecheralben Substantiv | bűnözők képtárakifejezés |
| das Verbrecheralbum [des Verbrecheralbums; die Verbrecheralben] Substantiv | |
| die Verbrecherbande [der Verbrecherbande; die Verbrecherbanden] Substantiv | bűnöző banda◼◼◼kifejezés |
| die Verbrecherin [der Verbrecherin; die Verbrecherinnen] Substantiv [fɛɐ̯ˈbʁɛçəʁɪn] | bűnöző (nő)◼◼◼főnév gonosztevő (nő)◼◼◻főnév tettes (nő)főnév |
| verbrecherisch Adjektiv | bűnös◼◼◼melléknév vétkes◼◻◻melléknév |
| die Verbrecherjagd [der Verbrecherjagd; die Verbrecherjagden] Substantiv [fɛɐ̯ˈbʁɛçɐˌjaːkt] | bűnöző üldözésekifejezés |
| die Verbrecherkartei [der Verbrecherkartei; die Verbrecherkarteien] Substantiv | bűnözőnyilvántartásfőnév |
| die Verbrecherkolonie Substantiv | büntetőgyarmatfőnév |
| das Verbrechertum [des Verbrechertums; —] Substantiv | bűnözők◼◼◼főnév |
| die Verbrecherwelt Substantiv | alvilág◼◼◼főnév |
| das Wirtschaftsverbrechen Substantiv | gazdasági bűncselekmény◼◼◼kifejezés |
| zerbrechen [zerbrach; hat/ist zerbrochen] Verb [t͡sɛɐ̯ˈbʁɛçn̩] | összetör◼◼◼igeKét tojás összetört. = Zwei Eier sind zerbrochen. eltörik◼◼◼igeValaki eltörte ezt a tányért. = Jemand hat diesen Teller zerbrochen. összetörik◼◼◼ige széttör◼◼◻ige |
