Tyska | Ungerska |
---|---|
bloßstellen [stellte bloß; hat bloßgestellt] Verb [ˈbloːsˌʃtɛlən] | meghurcol◼◻◻ige |
bloßstellen, sich [stellte bloß; hat bloßgestellt] Verb | megszégyenülige nevetségessé teszi magátkifejezés szégyent vallkifejezés |
die Bloßlegung Substantiv | kitakarás◼◼◼főnév |
die Bloßstellung [der Bloßstellung; die Bloßstellungen] Substantiv | leleplezés◼◼◼főnév |
die Altarentblößung Substantiv | |
die Bloßlegung der Gründe | |
entblößen [entblößte; hat entblößt] Verb [ɛntˈbløːsn̩] | felfed◼◼◼ige kitakarige |
entblößt Adjektiv | fedetlen◼◼◼melléknév védtelen◼◼◻melléknév kifosztottmelléknév |
entblößten Hauptes | |
die Entblößung [der Entblößung; die Entblößungen] Substantiv | lemeztelenítés◼◼◼főnév |
Im Schlaf das Kind hat sich schon wieder bloß gestrampelt. | |
mit dem bloßen Schreck(en) davonkommen | |
von allen Mitteln entblößt | |
wenn bloß | bárcsak◼◼◼ |