Tysk-Ungarsk ordbok »

hirt betyr ungarsk

TyskUngarsk
der Hirt [des Hirten; die Hirten] Substantiv
[hɪʁt]

pásztor◼◼◼főnév

juhász◼◼◻főnév

der Hirte [des Hirten; die Hirten] Substantiv
[ˈhɪʁtə]

pásztor◼◼◼főnévA politikusok pásztorok, akik demagógiával tartják egyben a birkanyájat. = Politiker sind Hirten, die die Schafherde mit Demagogie zusammenhalten.

juhász◼◼◻főnév

állatok felvigyázójakifejezés

hirten [hirtete; hat gehirtet] Verb

legeltet◼◼◼ige

pásztorkodik◼◻◻ige

das Hirtenamt Substantiv

lelkipásztorkodásfőnév

lelkészi hivatalkifejezés

lelkészi hivatáskifejezés

lelkészségfőnév

der Hirtenbrief [des Hirtenbrief(e)s; die Hirtenbriefe] Substantiv
[ˈhɪʁtn̩ˌbʁiːf]

püspöki körlevélkifejezés

die Hirtendichtung Substantiv

bukolikus költészetfőnév

pásztorifőnév

pásztorköltészetfőnév

die Hirtenflöte [der Hirtenflöte; die Hirtenflöten] Substantiv

pásztor furulyájakifejezés

das Hirtengedicht [des Hirtengedicht(e)s; die Hirtengedichte] Substantiv

bukolikafőnév
ir. tud.

pásztorkölteményfőnév
ir. tud.

der Hirtengott Substantiv

a pásztorok istene◼◼◼kifejezés

pásztori istenségkifejezés

der Hirtenhund [des Hirtenhund(e)s; die Hirtenhunde] Substantiv
[ˈhɪʁtn̩ˌhʊnt]

juhászkutya◼◼◼főnév

Hirtenhündin

juhászkutya

der Hirtenjunge Substantiv

pásztorfiú◼◼◼főnév

pásztorgyerek◼◼◻főnév

das Hirtenlied Substantiv

pásztornótafőnév

pásztorénekfőnév

der Hirtenstab [des Hirtenstab(e)s; die Hirtenstäbe] Substantiv

juhász botjakifejezés

die Hirtentasche Substantiv

pásztortarisznya◼◼◼főnév

pásztortáskafőnév

das Hirtentäschel [des Hirtentäschels; die Hirtentäschel] Substantiv
[ˈhɪʁtn̩ˌtɛʃl̩]

pásztortáska◼◼◼főnév

Capsella bursa pastoriskifejezés

das Hirtenvolk [des Hirtenvolk(e)s; die Hirtenvölker] Substantiv
[ˈhɪʁtn̩ˌfɔlk]

pásztornép◼◼◼főnév

die Hirtin [der Hirtin; die Hirtinnen] Substantiv
[ˈhɪʁtɪn]

pásztornő◼◼◼főnév

a pásztor feleségekifejezés

pásztornéfőnév

der Geißhirt [des Geißhirten; die Geißhirten] Substantiv

kecskepásztorfőnév

der Gänsehirt Substantiv

libapásztorfőnév

der Kuhhirt [des Kuhhirten; die Kuhhirten] Substantiv
[ˈkuːˌhɪʁt]

tehénpásztor◼◼◼főnévA tehénpásztorok összeterelték a csordát. = Die Kuhhirten trieben die Herde zusammen.

die Kuhhirtin [der Kuhhirtin; die Kuhhirtinnen] Substantiv

tehenészlányfőnév

der Pferdehirt Substantiv

csikós◼◼◼főnév

12