hervor betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| hervor [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯] | elé◼◼◼ elő◼◼◼ ki◼◼◻ |
| hervorblicken [blickte hervor; hat hervorgeblickt] Verb | kipillantige kitekintige |
| hervorbrechen [brach hervor; ist hervorgebrochen] Verb [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ˌbʁɛçn̩] | előtör◼◼◼ige kitör◼◼◻ige kibuggyanige kifakadige kirontige |
| hervorbringen [ich brachte hervor; hat hervorgebracht] Verb [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ˌbʁɪŋən] | létrehoz◼◼◼igeMinden világegyetem, amely elég egyszerű ahhoz, hogy megértsük, túl egyszerű ahhoz, hogy létrehozzon egy olyan értelmet, amely képes őt megérteni. = Jedes Universum, das einfach genug ist, um verstanden zu werden, ist zu einfach, um einen Geist hervorzubringen, der es versteht. terem◼◼◼ige előállít◼◼◻ige kihoz◼◼◻ige előhoz◼◼◻ige ad vmitkifejezés kiveszige |
| hervorgegangen [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ɡəˌɡaŋən] | kinőtt◼◼◼ kijött◼◼◻ |
| hervorgehen [ging hervor; ist hervorgegangen] Verb [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ˌɡeːən] | származik◼◼◼ige kiderül◼◼◼ige keletkezik◼◼◻ige kijön◼◼◻ige felbukkan◼◻◻ige vmiből következikkifejezés |
| hervorgehhobene Adjektiv | hangsúlyozottmelléknév |
| hervorgehoben [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ɡəˌhoːbn̩] | kihangsúlyoz◼◼◼ |
| hervorheben [hob hervor; hat hervorgehoben] Verb [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ˌheːbn̩] | kiemel◼◼◼ige |
| hervorgehobene [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ɡəˌhoːbənə] | |
| hervorholen [holte hervor; hat hervorgeholt] Verb | előhoz◼◼◼ige kivesz◼◼◻ige ad vmitkifejezés teremige |
| hervorkehren [kehrte hervor; hat hervorgekehrt] Verb | előkaparige előreteszige előszedige előtérbe helyezkifejezés |
| hervorkommen [kam hervor; ist hervorgekommen] Verb [hɛɐ̯ˈfoːɐ̯ˌkɔmən] | előjön◼◼◼ige kijön◼◼◻ige előfordul◼◻◻ige |
