hallen betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| schallen [schallte; hat geschallt] Verb [ˈʃalən] | zeng◼◻◻ige |
| schallend Adjektiv [ˈʃalənt] | hangos◼◼◼melléknév harsogó◼◼◼melléknév zengő◼◼◻melléknév |
| die Schalterhalle [der Schalterhalle; die Schalterhallen] Substantiv [ˈʃaltɐˌhalə] | pénztárteremfőnév |
| die Schwimmhalle [der Schwimmhalle; die Schwimmhallen] Substantiv | fedett uszoda◼◼◼kifejezés |
| die Spielhalle [der Spielhalle; die Spielhallen] Substantiv [ˈʃpiːlˌhalə] | játékcsarnok (játékautomatákkal)◼◼◼főnév |
| die Sporthalle [der Sporthalle; die Sporthallen] Substantiv [ˈʃpɔʁtˌhalə] | sportcsarnok◼◼◼főnév fedett stadionkifejezés |
| die Stadthalle [der Stadthalle; die Stadthallen] Substantiv [ˈʃtatˌhalə] | városi csarnok (rendezvényekhez)◼◼◼kifejezés városházi nagyterem◼◻◻kifejezés |
| die Stehbierhalle [der Stehbierhalle; die Stehbierhallen] Substantiv | sörözőfőnév talponállófőnév |
| die Trinkhalle [der Trinkhalle; die Trinkhallen] Substantiv | ivócsarnok◼◼◼főnév |
| die Turnhalle [der Turnhalle; die Turnhallen] Substantiv [ˈtʊʁnˌhalə] | tornaterem◼◼◼főnévA tornateremben kosárlabdáztunk. = Wir spielten in der Turnhalle Basketball. tornacsarnok◼◼◻főnév |
| verhallen [verhallte; hat/ist verhallt] Verb [fɛɐ̯ˈhalən] | elül (hang)◼◼◼ige elhangzik (hang)◼◼◻igeA szó elhangzik, az írás megmarad. = Das Wort verhallt, die Schrift bleibt. |
| verschallen [verscholl/verschallte; ist verschollen/verschallt] Verb [fɛɐ̯ˈʃalən] | feledésbe merülkifejezés |
| die Vorhalle [der Vorhalle; die Vorhallen] Substantiv [ˈfoːɐ̯ˌhalə] | előcsarnok◼◼◼főnév |
| die Wandelhalle [der Wandelhalle; die Wandelhallen] Substantiv [ˈvandl̩ˌhalə] | (fedett, nyílt) sétafolyosó (üdülő, szanatórium, gyógyszálló)főnév lugassétányfőnév oszlopcsarnokfőnév |
| die Wartehalle [der Wartehalle; die Wartehallen] Substantiv [ˈvaʁtəˌhalə] | váróterem◼◼◼főnév váróhelyiségfőnév várószobafőnév |
| die Werkhalle [der Werkhalle; die Werkhallen] Substantiv [ˈvɛʁkˌhalə] | szerelőcsarnok◼◼◼főnév műhely(csarnok)◼◼◻főnév |
| widerhallen [hallte wider; hat widergehallt] Verb [ˈviːdɐˌhalən] | visszhangzik◼◼◼ige visszhangoz◼◼◼ige |
| widerhallend Adjektiv [ˈviːdɐˌhalənt] | visszhangozómelléknév |
