erben betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| die Scherbe [der Scherbe; die Scherben] Substantiv [ˈʃɛʁbə] | cserép◼◼◼főnév |
| das Scherbengericht [des Scherbengerichts; —] Substantiv [ˈʃɛʁbn̩ɡəˌʁɪçt] | cserépszavazásfőnév osztracizmusfőnév |
| der Scherbenhaufen [des Scherbenhaufens; die Scherbenhaufen] Substantiv [ˈʃɛʁbn̩ˌhaʊ̯fn̩] | törmelékhalomfőnév |
| das Schwerbenzin Substantiv | nehézbenzinfőnév |
| der Serbe [des Serben; die Serben] Substantiv [ˈzɛʁbə] | szerb◼◼◼főnév |
| sich sein Brot erwerben | |
| sich um eine stelle bewerben | |
| sich Verdienste erwerben | |
| sterben [starb (stürbe); ist gestorben] Verb [ˈʃtɛʁbn̩] | meghal◼◼◼igeMeghalt John. = John ist gestorben. |
| das Sterben [des Sterbens; —] Substantiv [ˈʃtɛʁbn̩] | halál◼◼◼főnévA háborúban lelte halálát. = Er starb im Krieg. |
| sterben an [starb; ist gestorben] (mit Dativ) Verb | meghal (vmiben)◼◼◼kifejezés |
| sterbend [ˈʃtɛʁbn̩t] | haldokló◼◼◼ elhaló◼◻◻átv. |
| die Sterbensangst Substantiv | halálos félelem◼◼◼kifejezés |
| sterbenselend | |
| der Sterbensforscher Substantiv | halálkutatófőnév |
| die Sterbensforschung Substantiv | halálkutatásfőnév |
| sterbenskrank [ˈʃtɛʁbn̩sˈkʁaŋk] | |
| sterbenslangweilig [ˈʃtɛʁbn̩sˌlaŋvaɪ̯lɪç] | |
| sterbensmatt Adjektiv gehoben emotional | halálosan fáradt◼◼◼kifejezés holtfáradtmelléknév |
| sterbensmüde | |
| die Sterbesakramente (Sakramente der Buße, der Eucharistie und der Krankensalbung für Schwerkranke und Sterbende) Pluralwort katholische Kirche | haldoklók szentségei (gyónás, szentáldozás, betegek kenete)◼◼◼kifejezés |
| das Superbenzin [des Superbenzins; die Superbenzine] Substantiv | szuperbenzin◼◼◼főnév |
| todsterbenskrank | |
| um etw werben | |
| umwerben [umwarb; hat umworben] Verb [ʊmˈvɛʁbn̩] | körüludvarol◼◼◼ige körülrajong◼◻◻ige |
| der Universalerbe [des Universalerben; die Universalerben] Substantiv [univɛʁˈzaːlˌʔɛʁbə] | egyedüli örökös◼◼◼kifejezés |
| das Verb [des Verb(e)s; die Verben] Substantiv [vɛʁp] | ige◼◼◼főnévRendhagyó ige. = Das ist ein starkes Verb. |
| die Verbene [der Verbene; die Verbenen] Substantiv [vɛʁˈbeːnə] | vasfű (vagy verbéna) (Verbena)◼◼◼növénynév |
| verderben [verdarb; hat/ist verdorben] Verb [fɛɐ̯ˈdɛʁbn̩] | elront◼◼◼igeA túl sok szakács elrontja a kását. = Zu viele Köche verderben den Brei. romlik◼◼◻igeA hús romlott. = Das Fleisch ist verdorben. megromlik◼◼◻igeMegromlott a hús a hőségben. = Wegen der Hitze ist das Fleisch verdorben. tönkretesz◼◼◻ige elpusztul◼◼◻ige elromlik◼◼◻ige tönkremegy◼◻◻ige |
