eigen betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| der Anzeigenvertreter Substantiv | hirdetési ügynökkifejezés hirdetésszerzőfőnév |
| arteigen Adjektiv Biologie | fajspecifikusmelléknév vmilyen fajra jellemzőkifejezés |
| auf eigene Faust Phrase [aʊ̯f ˌʔaɪ̯ɡənə ˈfaʊ̯st] | saját szakállára◼◼◼kifejezés |
| aufgeigen [geigte auf; hat aufgegeigt] Verb | a tánchoz hegedülkifejezés húzza a talpalávalótkifejezés |
| das Aufsteigen Substantiv | felemelkedés◼◼◼főnévNagy birodalmak felemelkedését és bukását eleget látott a történelem, és alapjaiban nagyon hasonlóak. = Den Aufstieg und Fall großer Reiche hat die Weltgeschichte zur Genüge gesehen, und die Grundmuster ähneln sich. felmászás◼◻◻főnév |
| aufsteigen [stieg auf; ist aufgestiegen] Verb [ˈaʊ̯fˌʃtaɪ̯ɡn̩] | emelkedik [-ett, -jen/-jék, -ne/-nék]◼◼◼ige felemelkedik◼◼◼ige felszáll◼◼◻ige felmegy◼◼◻ige felkel◼◼◻ige fellép◼◻◻ige felhágige |
| aufsteigen [stieg auf; ist aufgestiegen] (zu mit Dativ) Verb [ˈaʊ̯fˌʃtaɪ̯ɡn̩] | előlép (vmivé)◼◻◻ige |
| aufsteigen [stieg auf; ist aufgestiegen] (in mit Dativ) Verb [ˈaʊ̯fˌʃtaɪ̯ɡn̩] | |
| aufsteigender Ast einer Familie Phrase | család felmenő ágakifejezés |
| aufzeigen [zeigte auf; hat aufgezeigt] Verb [ˈaʊ̯fˌt͡saɪ̯ɡn̩] | bemutat◼◼◼ige demonstrál [~t, ~jon, ~na]◼◼◻ige (fel)mutatige |
| aufzeigend Adjektiv [ˈaʊ̯fˌt͡saɪ̯ɡn̩t] | demonstrálómelléknév felmutatómelléknév mutatómelléknév |
| aus dem Bus aussteigen Phrase | leszállni a buszról◼◼◼kifejezés |
| aus dem Zug aussteigen Phrase | leszállni a vonatról◼◼◼kifejezés |
| aus eigenem Verschulden Phrase | önhibájából◼◼◼kifejezés |
| ausschweigen (sich) [schwieg sich aus; hat sich ausgeschwiegen] Verb | hallgat (nem válaszol) [~ott, hallgasson, ~na]◼◼◼ige nem lehet szóra bírnikifejezés nem nyilatkozikkifejezés |
| aussteigen [stieg aus; ist ausgestiegen] Verb [ˈaʊ̯sˌʃtaɪ̯ɡn̩] | kiszáll◼◼◼ige leszáll◼◼◼igeItt fogok leszállni. = Ich werde hier aussteigen. felhagy (vmivel)◼◻◻kifejezés partra száll◼◻◻kifejezés |
| die Bassgeige [der Bassgeige; die Bassgeigen] Substantiv Musik | nagybőgő◼◼◼főnév |
| beigen [beigte; hat gebeigt] Verb [ˈbaɪ̯ɡn̩] | (fát) felrakige felrakige felslihtolige |
| die Beige [der Beige; die Beigen] Substantiv [beːʃ] süddeutsch, schweizerisch | halom [halmot, halma, halmok]főnév |
