Tysk | Ungarsk |
---|---|
die Altardecke Substantiv | oltárterítő◼◼◼főnév |
der Altersfleck [des Altersfleck(e)s; die Altersflecke(n)] Substantiv [ˈaltɐsˌflɛk] | öregkori folt◼◼◼kifejezés bőrelszíneződésfőnév |
ansteckend [ansteckender; am ansteckendsten] Adjektiv [ˈanˌʃtɛkn̩t] | fertőző◼◼◼melléknévA hülyeség fertőző? = Ist Dummheit ansteckend? ragályos◼◼◻melléknévA hülyeség ragályos? = Ist Dummheit ansteckend? |
erschreckend [erschreckender; am erschreckendsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈʃʁɛkn̩t] | ijesztő◼◼◼melléknév |
lecker [leckerer; am leckersten] Adjektiv [ˈlɛkɐ] | finom◼◼◼melléknévFinom a rizs. = Der Reis ist lecker. ízletes◼◼◼melléknévÍzletes a kolbász. = Die Wurst ist lecker. fincsi◼◼◻melléknévFincsi a kolbász. = Die Wurst ist lecker. ínyenc◼◻◻melléknév ínycsiklandozó◼◻◻melléknév ízes◼◻◻melléknév nyalánkmelléknév |
schreckenerregend [schreckenerregender; am schreckenerregendsten] Adjektiv [ˈʃʁɛkn̩ʔɛɐ̯ˌʁeːɡənt] | ijesztő◼◼◼melléknév |
anblecken [bleckte an; hat angebleckt jemanden] Verb | ráförmed (valakire)kifejezés rávicsorít (valakire)kifejezés |
anecken [eckte an; ist angeeckt] Verb [ˈanˌʔɛkn̩] | feltűnést kelt◼◼◼kifejezés visszatetszést kelt◼◼◼kifejezés botránkozást keltkifejezés |
anecken [eckte an; ist angeeckt] (an mit Dativ) Verb [ˈanˌʔɛkn̩] | |
ankleckern [kleckerte an; ist angekleckert] Verb | apránként jönkifejezés elődöcögige előkecmeregige sorra beállítkifejezés |
anmeckern [meckerte an; hat angemeckert] Verb | állandóan ugatkifejezés |
anmeckern [meckerte an; hat angemeckert] (Akkusativ) Verb | ok nélkül szidkifejezés |
der Anschlussstecker Substantiv | csatlakozódugasz◼◼◼főnév dugaszkifejezés |
anstecken [steckte an; hat angesteckt] Verb [ˈanˌʃtɛkn̩] | felgyújt◼◼◼ige feltűz◼◻◻ige (meg)fertőzige (meg)gyújtige |
anstecken [steckte an; hat angesteckt jemandem einen Ring] Verb [ˈanˌʃtɛkn̩] | ujjára gyűrűt húzkifejezés |
anstecken (sich) [steckte sich an; hat sich angesteckt] (mit mit Dativ) Verb | elkap (betegséget)◼◼◼ige |
anstecken (sich) [steckte sich an; hat sich angesteckt] Verb | megfertőződik◼◼◼ige |
anzwecken [zweckte an; hat angezweckt] Verb [ˈanˌt͡svɛkn̩] | odacsiptetige odaerősítige |