Tysk | Ungarsk |
---|---|
denken [dachte; hat gedacht] (an mit Akkusativ) Verb [ˈdɛŋkn̩] | gondol◼◼◼ige gondolkodik◼◼◼igeBután gondolkodsz. = Du denkst dumm. gondolkozik◼◼◻igeGondolkozom rajta. = Ich werde daran denken. képzel◼◼◻igeMit képzelsz?! = Wo denkst du hin! gondol vkirekifejezés |
das Denken [des Denkens; —] Substantiv [ˈdɛŋkn̩] | gondolkodás◼◼◼főnévA gondolkodáshoz agy is kell. = Zum Denken braucht man ein Gehirn. gondolkozás◼◼◻főnévAz ésszerű gondolkozás nem tartozik az erősségeim közé. = Logisches Denken ist nicht meine Stärke. érvelés◼◼◻főnév okfejtés◼◻◻főnév |
denken [dachte; hat gedacht] (über mit Akkusativ) Verb [ˈdɛŋkn̩] | vélekedik vmirőlkifejezés |
denkend Adjektiv [ˈdɛŋkn̩t] | gondolkodó◼◼◼melléknévAz ember gondolkodó lény. = Der Mensch ist ein denkend Wesen. |
bedenkenlos [bedenkenloser; am bedenkenlosesten] Adjektiv [bəˈdɛŋkn̩ˌloːs] | meggondolatlanul◼◼◼határozószó gondolkodás nélkül◼◼◼kifejezés tekintet nélkül◼◻◻kifejezés megfontolás nélkülkifejezés |
das Andenken [des Andenkens; die Andenken] Substantiv [ˈanˌdɛŋkn̩] | megemlékezés◼◼◼főnév emlék(ezet)főnév emlék(tárgy)főnév |
der Andenkenladen Substantiv | emléktárgyüzletfőnév |
andersdenkend Adjektiv | másként gondolkodó◼◼◼kifejezés |
die Andersdenkende substantiviertes Adjektiv [ˈandɐsˌdɛŋkəndə] | másképp gondolkodó◼◼◼kifejezés |
die Anodenkennung Substantiv | anód jelzésekifejezés |
ausdenken [dachte aus; hat ausgedacht] Verb [ˈaʊ̯sˌdɛŋkn̩] | kitalál (vmit)◼◼◼igeAz egészet csak kitaláltad!? = Hast du dir das alles nur ausgedacht? kigondol◼◼◻igeKigondoltam egy új mondatot. = Ich habe mir einen neuen Satz ausgedacht. kieszel◼◻◻igeEzt jól kieszelted. = Das hast du dir gut ausgedacht. |
das Bedenken [des Bedenkens; die Bedenken] Substantiv [bəˈdɛŋkn̩] | aggály [aggályok]◼◼◼főnév kétség [kétségek]◼◼◻főnév kétely [kételyek]◼◼◻főnév megfontolás [megfontolások]◼◼◻főnév habozás [habozások]◼◼◻főnév kételkedés [kételkedések]◼◻◻főnév meggondolás [meggondolások]◼◻◻főnévMeggondolásban légy csiga, tettekben madár. = Bedacht im Raten, geschwind in Taten. |
bedenken [bedachte; hat bedacht] Verb [bəˈdɛŋkn̩] | megfontol◼◼◼ige meggondol◼◼◼ige |
die Bedenkenlosigkeit [der Bedenkenlosigkeit; —] Substantiv [bəˈdɛŋkn̩loːzɪçkaɪ̯t] | megfontolatlanságfőnév meggondolatlanságfőnév |
bedenkenswert | |
das gibt einem zu denken | |
das gibt zu denken | |
das lässt sich denken |