ur- w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| die Urschrift [der Urschrift; die Urschriften] Substantiv | eredeti kéziratkifejezés kéziratos példánykifejezés |
| urschriftgetreue Adjektiv | eredeti okmánnyal azonoskifejezés |
| urschriftlich Adjektiv | eredeti◼◼◼melléknév kéziratosmelléknév |
| die Ursprache [der Ursprache; die Ursprachen] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌʃpʁaːxə] | ősnyelv◼◼◼főnév |
| der Ursprung [des Ursprung(e)s; die Ursprünge] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌʃpʁʊŋ] | eredet [~et, ~e]◼◼◼főnévIsmeretlen a szó eredete. = Der Ursprung dieses Wortes ist unbekannt. kezdet [~et, ~e, ~ek]◼◼◻főnév |
| die Ursprünge Substantiv [ˈuːɐ̯ˌʃpʁʏŋə] | származás [~t, ~a]◼◼◼főnév |
| ursprünglich [ursprünglicher; am ursprünglichsten] Adjektiv [ˈuːɐ̯ˌʃpʁʏŋlɪç] | eredeti◼◼◼melléknév eredetileg◼◼◼melléknévEredetileg gazdálkodók voltak. = Ursprünglich waren sie Bauern. |
| die Ursprünglichkeit [der Ursprünglichkeit; die Ursprünglichkeiten] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌʃpʁʏŋlɪçkaɪ̯t] | eredetiség [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| der Ursprungsbeleg Substantiv | eredetiség igazolásakifejezés |
| die Ursprungsbezeichnung Substantiv | eredet megjelölésekifejezés |
| die Ursprungsdaten Substantiv | eredet adataikifejezés |
| das Ursprungsland [des Ursprungsland(e)s; die Ursprungsländer] Substantiv [ˈuːɐ̯ʃpʁʊŋsˌlant] | származási ország◼◼◼kifejezés hazája vkinekkifejezés |
| der Ursprungsnachweis [des Ursprungsnachweises; die Ursprungsnachweise] Substantiv | származási bizonylatkifejezés |
| das Ursprungszeugnis [des Ursprungszeugnisses; die Ursprungszeugnisse] Substantiv | származási bizonyítvány◼◼◼kifejezés |
| der Urstand [des Urstand(e)s; die Urstände] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌʃtant] | eredeti állapotkifejezés ősi állapotkifejezés |
| der Urstoff [des Urstoff(e)s; die Urstoffe] Substantiv | ősanyag◼◼◼főnév |
| das Urstromtal [des Urstromtal(e)s; die Urstromtäler] Substantiv | ősfolyamvölgyfőnév |
| die Ursula [der Ursulas; die Ursulas] Substantiv [ˈʊʁzula] | Orsolya◼◼◼főnévOrsolya egy szócső csak. = Ursula ist nur ein Sprachrohr. |
| die Ursuppe [der Ursuppe; —] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌzʊpə] | ősleves◼◼◼főnév |
| der Eisbär [des Eisbären; die Eisbären] (Ursus maritimus) Substantiv | jegesmedve (Ursus maritimus)◼◼◼állatnév |
| der Polarbär [des Polarbären; die Polarbären] (Ursus maritimus) Substantiv | jegesmedve (Ursus maritimus)◼◼◼állatnév |
| das Urteil [des Urteils; die Urteile] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯l] Rechtssprache | ítélet [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| das Urteil [des Urteils; die Urteile] Substantiv [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯l] | vélemény [~t, ~e, ~ek]◼◼◻főnév megítélés [~t, ~e]◼◼◻főnév |
| urteilen [urteilte; hat geurteilt] (über mit Akkusativ) Verb [ˈuːɐ̯ˌtaɪ̯lən] | ítél [~t, ~jen, ~ne]◼◼◼igeNe ítélj meg másokat olyan gyorsan! = Urteile nicht zu schnell über andere! ítélkezik [-ett, -zen/-zék, -ne/-nék]◼◼◼igeNincs jogod, hogy ezek az emberek felett ítélkezzél. = Du hast kein Recht, über diese Menschen zu urteilen. megítél (valakit)◼◼◻kifejezés vélekedik [-ett, -jen/-jék, -ne/-nék]◼◻◻ige |
| die Urteilsbegründung [der Urteilsbegründung; die Urteilsbegründungen] Substantiv | az ítélet indoklása◼◼◼kifejezés |
| urteilsfähig | ítélőképes◼◼◼ |
| die Urteilsfähigkeit [der Urteilsfähigkeit; die Urteilsfähigkeiten] Substantiv | ítélőképesség◼◼◼főnév |
| die Urteilskraft [der Urteilskraft; die Urteilskräfte] Substantiv | ítélőképesség◼◼◼főnév |
| der Urteilsspruch [des Urteilsspruch(e)s; die Urteilssprüche] Substantiv [ˈuːɐ̯taɪ̯lsˌʃpʁʊx] | ítélet [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév döntés [~t, ~e, ~ek]◼◼◻főnév |
