Niemiecki | Węgierski |
---|---|
die Leichte Substantiv | súly◼◼◼főnév könnyűszerrel◼◻◻főnév könnyűség◼◻◻főnév vállszíjfőnév |
leichte Kavallerie Substantiv | könnyűlovas◼◼◼főnév |
leichten Kaufes | |
leichten Mutes | |
der Leichter [des Leichters; die Leichter] (verwandte Form: Lichter) Substantiv [ˈlaɪ̯çtɐ] Seemannssprache | (rakodó)dereglyefőnév |
leicht [leichter; am leichtesten] Adjektiv [laɪ̯çt] | könnyű◼◼◼melléknévEz könnyű! = Das ist leicht! könnyen◼◼◼melléknévKönnyen elfárad. = Er wird leicht müde. könnyedén◼◼◻melléknévMary könnyedén volt felöltözve. = Mary war leicht bekleidet. egykönnyen◼◼◻melléknévTe aztán nem adod fel egykönnyen, igaz? = Du gibst nicht so leicht auf, nicht wahr? könnyelmű◼◻◻melléknév csekénymelléknév |
leichter Bieranzug | <öltözék: kényelmes nadrág (farmer), póló vagy ing, dzseki, mintás kardigán vagy finoman mintázott gyapjú pulóver> |
leicht(er) machen | megkönnyít◼◼◼ige |
leichtern [leichterte; hat geleichtert] Verb [ˈlaɪ̯çtɐn] | megrakige rakodikige |
leichtes Heizöl | |
leichtes Maschinengewehr | golyószóró◼◼◼ |
(leicht) (ent)zündbar Adjektiv | gyúlékony◼◼◼melléknév |
leicht erkältet | |
erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt] | megkönnyebbült◼◼◼melléknévLátszólag megkönnyebbült Johni, ahogy meglátott. = John schien erleichtert, mich zu sehen. |
erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv [ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt] | enyhít◼◼◼melléknév csillapítmelléknév |
gebleicht [gebleichter; am gebleichtesten] Adjektiv [ɡəˈblaɪ̯çt] | |
pflegeleicht [pflegeleichter; am pflegeleichtesten] Adjektiv [ˈp͡fleːɡəˌlaɪ̯çt] | könnyen kezelhető (ruha)◼◼◼kifejezés |
die Arbeitserleichterung [der Arbeitserleichterung; die Arbeitserleichterungen] Substantiv | munkakönnyítés◼◼◼főnév |
Bah, wenn Du ernstlich wolltest, wäre Nichts leichter als das. | Ugyan már, ha tényleg akarnád, semmi sem lenne könnyebb, mint ez. |
bleichen [bleichte; hat gebleicht] Verb [ˈblaɪ̯çn̩] | fehérít◼◼◼ige |
bleichen, sich [bleichte; hat gebleicht] Verb | elhalványulige megfakulige |
abbleichen [bleichte ab; hat abgebleicht] Verb [ˈapˌblaɪ̯çn̩] | elhalványítige fehérítige kifakítige |
abbleichen [bleichte ab; ist abgebleicht] Verb [ˈapˌblaɪ̯çn̩] | elhalványulige kifakulige |
eine leichte, schwere, alte, moderne Schusswaffe | |
erbleichen [erblich/erbleichte; ist erblichen/erbleicht] Verb [ɛɐ̯ˈblaɪ̯çn̩] | elsápad◼◼◼ige |