Немецкий-Венгерский словарь »

leichte означает в венгерский

НемецкийВенгерский
die Leichte Substantiv

súly◼◼◼főnév

könnyűszerrel◼◻◻főnév

könnyűség◼◻◻főnév

vállszíjfőnév

leichte Kavallerie Substantiv

könnyűlovas◼◼◼főnév
kat

leichten Kaufes

könnyűszerrel

leichten Mutes

könnyű szívvel

der Leichter [des Leichters; die Leichter] (verwandte Form: Lichter) Substantiv
[ˈlaɪ̯çtɐ]
Seemannssprache

(rakodó)dereglyefőnév
hajó

leicht [leichter; am leichtesten] Adjektiv
[laɪ̯çt]

könnyű◼◼◼melléknévEz könnyű! = Das ist leicht!

könnyen◼◼◼melléknévKönnyen elfárad. = Er wird leicht müde.

könnyedén◼◼◻melléknévMary könnyedén volt felöltözve. = Mary war leicht bekleidet.

egykönnyen◼◼◻melléknévTe aztán nem adod fel egykönnyen, igaz? = Du gibst nicht so leicht auf, nicht wahr?

könnyelmű◼◻◻melléknév

csekénymelléknév

leichter Bieranzug

<öltözék: kényelmes nadrág (farmer), póló vagy ing, dzseki, mintás kardigán vagy finoman mintázott gyapjú pulóver>

leicht(er) machen

megkönnyít◼◼◼ige

leichtern [leichterte; hat geleichtert] Verb
[ˈlaɪ̯çtɐn]

megrakige

rakodikige

leichtes Heizöl

háztartási tüzelőolaj◼◼◼

leichtes Maschinengewehr

golyószóró◼◼◼

(leicht) (ent)zündbar Adjektiv

gyúlékony◼◼◼melléknév

leicht erkältet

kissé meghűlt

erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv
[ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt]

megkönnyebbült◼◼◼melléknévLátszólag megkönnyebbült Johni, ahogy meglátott. = John schien erleichtert, mich zu sehen.

erleichtert [erleichterter; am erleichtertsten] Adjektiv
[ɛɐ̯ˈlaɪ̯çtɐt]

enyhít◼◼◼melléknév

csillapítmelléknév

gebleicht [gebleichter; am gebleichtesten] Adjektiv
[ɡəˈblaɪ̯çt]

klóroz (ruhát)◼◼◼

pflegeleicht [pflegeleichter; am pflegeleichtesten] Adjektiv
[ˈp͡fleːɡəˌlaɪ̯çt]

könnyen kezelhető (ruha)◼◼◼kifejezés
tex

die Arbeitserleichterung [der Arbeitserleichterung; die Arbeitserleichterungen] Substantiv

munkakönnyítés◼◼◼főnév

Bah, wenn Du ernstlich wolltest, wäre Nichts leichter als das.

Ugyan már, ha tényleg akarnád, semmi sem lenne könnyebb, mint ez.

bleichen [bleichte; hat gebleicht] Verb
[ˈblaɪ̯çn̩]

fehérít◼◼◼ige

bleichen, sich [bleichte; hat gebleicht] Verb

elhalványulige

megfakulige

abbleichen [bleichte ab; hat abgebleicht] Verb
[ˈapˌblaɪ̯çn̩]

elhalványítige

fehérítige

kifakítige

abbleichen [bleichte ab; ist abgebleicht] Verb
[ˈapˌblaɪ̯çn̩]

elhalványulige

kifakulige

eine leichte, schwere, alte, moderne Schusswaffe

könnyű, nehéz, régi, modern lőfegyver

erbleichen [erblich/erbleichte; ist erblichen/erbleicht] Verb
[ɛɐ̯ˈblaɪ̯çn̩]

elsápad◼◼◼ige

elhalványodikige

12