słownik Niemiecko-Węgierski »
kelt w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| der Kelt Substantiv veraltet | <bronzkori fejsze/balta>kifejezés |
| der Kelte [des Kelten; die Kelten] Substantiv [ˈkɛltə] | kelta (ember)◼◼◼főnév |
| die Kelter [der Kelter; die Keltern] Substantiv [ˈkɛltɐ] | szőlőprés◼◼◼főnév présházfőnév |
| der Kelterer [des Kelterers; die Kelterer] Substantiv | préselő munkáskifejezés |
| keltern [kelterte; hat ge keltert] Verb [ˈkɛltɐn] | présel (szőlőt)◼◼◼ige tapos◼◼◻ige |
| auskeltern [kelterte aus; hat ausgekeltert] Verb | kipréselige |
| keltiberisch Adjektiv [kɛltʔiˈbeːʁɪʃ] | keltibériaimelléknév |
| die Keltin [der Keltin; die Keltinnen] Substantiv [ˈkɛltɪn] | kelta nő◼◼◼kifejezés |
| keltisch [keltischer; am keltischsten] Adjektiv [ˈkɛltɪʃ] | kelta◼◼◼melléknévSzeretem a kelta zenét. = Ich liebe keltische Musik. |
| abgebröckelt Adjektiv [ˈapɡəˌbʁœkəlt] | letöredezettmelléknév |
| abbröckeln [bröckelte ab; ist abgebröckelt] Verb [ˈapˌbʁœkl̩n] | lemállik◼◼◼ige elöregszikige repedezikige |
| abbröckeln [bröckelte ab; hat abgebröckelt] Verb [ˈapˌbʁœkl̩n] | elmorzsálige letör(del)ige |
| abdunkeln [dunkelte ab; ist abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétül◼◼◼ige |
| abdunkeln [dunkelte ab; hat abgedunkelt] Verb [ˈapˌdʊŋkl̩n] | elsötétít◼◼◻ige sötétebb árnyalatra festkifejezés |
| abfackeln [fackelte ab; hat abgefackelt] Verb [ˈapˌfakl̩n] | |
| abgetakelt Adjektiv [ˈapɡəˌtaːkl̩t] | vitorla és árbócmenteskifejezés |
| abtakeln [takelte ab; hat abgetakelt] Verb [ˈapˌtaːkl̩n] | elhagyja magátkifejezés kimustrálige leszerelige |
| abgewickelt Adjektiv [ˈapɡəˌvɪkl̩t] | lefolytatott◼◼◼melléknév |
| abwickeln [wickelte ab; hat abgewickelt] Verb [ˈapˌvɪkl̩n] | lebonyolít◼◼◼ige lejátszódikige |
| abwickeln, sich [wickelte ab; hat abgewickelt] Verb | lebonyolódikige lejátszódikige lezajlikige |
| abwinkeln [winkelte ab; hat abgewinkelt] Verb [ˈapˌvɪŋkl̩n] | lesarkítige meghajlít derékszögűrekifejezés sarkosra alakítkifejezés szögbe állítkifejezés |
| abzirkeln [zirkelte ab; hat abgezirkelt] Verb | kicirkalmazige kimérige |
