Niemiecki | Węgierski |
---|---|
der Gau [des Gau(e)s; die Gaue] Substantiv [ɡaʊ̯] | terület [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév megye [~ét, ~éje, ~ék]főnév |
die Gaube [der Gaube; die Gauben] Substantiv [ˈɡaʊ̯bə] | tetőablak◼◼◼főnév csúcsos oldaltetőcskekifejezés tetős padlásablakkifejezés |
der Gauch [des Gauch(e)s; die Gauche/Gäuche] (Cuculus canorus) Substantiv veraltet | kakukk (Cuculus canorus)állatnév |
der Gauch [des Gauch(e)s; die Gauche/Gäuche] Substantiv veraltet | balek [~et, ~je, ~ek]főnév balga [~át, ~ája, ~ák]főnév bolond [~ot, ~ja, ~ok]főnév |
der Gauchheil [des Gauchheil(e)s; die Gauchheile] Substantiv [ˈɡaʊ̯xhaɪ̯l] | tikszem (Anagallis)növénynév |
der Gaucho [des Gauchos; die Gauchos] Substantiv [ˈɡaʊ̯t͡ʃo] | délamerikai lovagló pásztorkifejezés |
die Gaudee [der Gaudee; die Gaudeen] Substantiv | A hecckifejezés Hecc volt!kifejezés muri [~t, ~ja, ~k]főnév nagy murikifejezés |
der Gaudete-Sonntag Substantiv | öröm vasárnapja (ádvent 3. vasárnapja)◼◼◼főnév |
die das Gaudi [der Gaudi(s), des Gaudi(s); —] Substantiv [ˈɡaʊ̯di] | kedélyes dologkifejezés vicc [~et, ~e, ~ek]főnév |
der Gaudieb [des Gaudieb(e)s; die Gaudiebe] Substantiv | csaló [~t, ~ja, ~k]főnév gazemberfőnév szélhámos [~at, ~a, ~ok]főnév tolvaj [~t, ~a, ~ok]főnév |
das Gaudium [des Gaudiums; —] Substantiv | öröm [~öt/~et, ~e, ~ök]◼◼◼főnév jókedvfőnév |
gaufrieren [gaufrierte; hat gaufriert] Verb | (bőrt, textilanyagot) hullámosítige (papírba) mintát préselkifejezés dombornyomásos mintázást készítkifejezés |
das Gaukelbild Substantiv | káprázat [~ot, ~a, ~ok]főnév |
die Gaukelei [der Gaukelei; die Gaukeleien] Substantiv [ɡaʊ̯kəˈlaɪ̯] | bűvészmutatvány◼◼◼főnév |
die Gaukelei [der Gaukelei; die Gaukeleien] Substantiv [ɡaʊ̯kəˈlaɪ̯] gehoben | szemfényvesztés◼◼◼főnév alakoskodás [~t, ~a, ~ok]főnév káprázat [~ot, ~a, ~ok]főnév megtévesztés [~t, ~e]főnév színlelés [~t, ~e]főnév |
gaukelhaft Adjektiv gehoben abwertend | csalókamelléknév |
die Gaukelkunst (Verwandte Form: Gauklerkunst) Substantiv gehoben veraltet | bűvészmutatványfőnév szemfényvesztésfőnév |
gaukeln [gaukelte; hat/ist gegaukelt] Verb [ˈɡaʊ̯kl̩n] | lebeg [~ett, ~jen, ~ne]◼◼◼ige bűvészkedik [-ett, -jék/-jen, -nék/-ne]ige libeg [~ett, ~jen, ~ne]ige |