słownik Niemiecko-Węgierski »
übel w języku węgierskim
| Niemiecki | Węgierski |
|---|---|
| das Übel [des Übels; die Übel] Substantiv [ˈyːbl̩] | rossz◼◼◼főnév baj◼◼◻főnév betegség◼◼◻főnév rossz dolog◼◻◻kifejezés nyavalya◼◻◻főnév bántalom◼◻◻főnév |
| übel [übler; am übelsten] Adjektiv [ˈyːbl̩] | rossz (erkölcsileg)◼◼◼melléknév romlott (erkölcsileg)◼◻◻melléknév gyengélkedőmelléknév rosszul lévőkifejezés |
| übel gesinnt (Von Duden empfohlene Schreibung) Adjektiv | rosszindulatú◼◼◼melléknév |
| übel nehmen (Von Duden empfohlene Schreibung) | |
| übel nehmen (Von Duden empfohlene Schreibung) Verb [ˈyːbl̩ˌneːmən] | zokon vesz◼◼◻ige nehezményez◼◼◻ige |
| übelgelaunt (Von Duden empfohlene Schreibung: übel gelaunt) Adjektiv | rosszkedvű◼◼◼melléknév kedvetlenmelléknév kedvtelenmelléknév |
| übelgesinnt (Von Duden empfohlene Schreibung: übel gesinnt) Adjektiv | rosszindulatú◼◼◼melléknév |
| übelwollen [wollte übel; hat übelgewollt] Verb [ˈyːbl̩ˌvɔlən] | rosszakaró◼◼◼ige |
| die Übelheit Substantiv | rosszaságfőnév |
| die Übelkeit [der Übelkeit; —] Substantiv [ˈyːbl̩kaɪ̯t] | hányinger◼◼◼főnév émelygés◼◼◼főnév undor◼◻◻főnév |
| übellaunig [übellauniger; am übellaunigsten] Adjektiv [ˈyːbl̩ˌlaʊ̯nɪç] | rosszkedvű◼◼◼melléknév lehangolt◼◼◻melléknév kedvtelenmelléknév |
| die Übellaunigkeit [der Übellaunigkeit; die Übellaunigkeiten] Substantiv | kedvetlenség◼◼◼főnév lehangoltságfőnév rosszkedvűségfőnév |
| übelnehmen (Von Duden empfohlene Schreibung: übel nehmen) Verb [ˈyːbl̩ˌneːmən] | rossz néven vesz◼◼◼kifejezés zokon vesz◼◻◻kifejezés nehezményezige |
| die Übelnehmerei Substantiv | rossznéven vételkifejezés |
| übelnehmerisch Adjektiv | rosszkedvűmelléknév sértődöttmelléknév |
| übelriechen | |
| übelriechend Adjektiv | büdös◼◼◼melléknév rossz szagú◼◼◻melléknév |
| das Übelsein [des Übelseins; —] Substantiv | rosszullét◼◼◼főnév |
| der Übelstand [des Übelstand(e)s; die Übelstände] Substantiv | visszásság◼◼◼főnév |
