Hungarian-German dictionary »

bizony meaning in German

HungarianGerman
bizonyíték főnév

der Beweis [des Beweises; die Beweise]◼◼◼ »Substantiv
[bəˈvaɪ̯s]
Vannak bizonyítékaim. = Ich habe Beweise.

der Nachweis [des Nachweises; die Nachweise]◼◼◼ »Substantiv
[ˈnaːxˌvaɪ̯s]

das Beweismittel [des Beweismittels; die Beweismittel]◼◼◻ »Substantiv
[bəˈvaɪ̯sˌmɪtl̩]

der Beleg [des Beleg(e)s; die Belege]◼◼◻ »Substantiv
[bəˈleːk]

das Zeugnis [des Zeugnisses; die Zeugnisse]◼◼◻ »Substantiv
[ˈt͡sɔɪ̯knɪs]

die Unterlage [der Unterlage; die Unterlagen]◼◼◻ »Substantiv
[ˈʊntɐˌlaːɡə]

die Zeugenaussagen◼◼◻ »Substantiv
[ˈt͡sɔɪ̯ɡn̩ˌʔaʊ̯szaːɡn̩]

die Probe [der Probe; die Proben]◼◼◻ »Substantiv
[ˈpʁoːbə]

die Bezeugung [der Bezeugung; die Bezeugungen]◼◻◻ »Substantiv

der Beweisgrund »Substantiv

der Erweis [des Erweises; die Erweise] »Substantiv
[ɛɐ̯ˈvaɪ̯s]

die Handhabe [der Handhabe; die Handhaben] »Substantiv
[ˈhantˌhaːbə]

das Belegstück »Substantiv

bizonyíték az első benyomás alapján kifejezés

der Prima-facie-Beweis »Substantiv

bizonyíték biztosítása kifejezés

die Beweissicherung [der Beweissicherung; die Beweissicherungen]◼◼◼ »Substantiv

bizonyíték megőrzése főnév

die Beweissicherung [der Beweissicherung; die Beweissicherungen]◼◼◼ »Substantiv

bizonyítékok főnév

das Beweismaterial [des Beweismaterials; die Beweismaterialien]◼◼◼ »Substantiv
[bəˈvaɪ̯smateˌʁi̯aːl]

bizonyítékok felvétele kifejezés

die Beweisaufnahme [der Beweisaufnahme; die Beweisaufnahmen]◼◼◼ »Substantiv
[bəˈvaɪ̯sʔaʊ̯fˌnaːmə]

bizonyítékokat csatol

Beweise beibringen

bizonyítékokat előad

Beweise beibringen

bizonyíthatatlan melléknév

unbeweisbar◼◼◼ »Adjektiv
[ʊnbəˈvaɪ̯sbaːɐ̯]

bizonyítható melléknév

beweisbar◼◼◼ »Adjektiv
[bəˈvaɪ̯sbaːɐ̯]

belegbar◼◼◻ »Adjektiv
[bəˈleːkbaːɐ̯]

verifizierbar◼◻◻ »Adjektiv

beweiserheblich »Adjektiv

erweisbar »Adjektiv

bizonyíthatóan

nachweislich◼◼◼ »[ˈnaːxˌvaɪ̯slɪç]

bizonyíthatóság főnév

die Beweisbarkeit [der Beweisbarkeit; die Beweisbarkeiten]◼◼◼ »Substantiv

die Verifizierbarkeit [der Verifizierbarkeit; —] »Substantiv

bizonyító melléknév

bewiesen◼◼◼ »Adjektiv
[bəˈviːzn̩]

attestierend »Adjektiv
[atɛsˈtiːʁənt]

bizonyító erejű kifejezés

beweiskräftig◼◼◼ »Adjektiv

argumentativ [argumentativer; am argumentativsten] »Adjektiv
[aʁɡumɛntaˈtiːf]
bildungssprachlich

bizonyító erő kifejezés

die Beweiskraft [der Beweiskraft; —]◼◼◼ »Substantiv
[bəˈvaɪ̯sˌkʁaft]

bizonyító passzus kifejezés

die Beweisstelle »Substantiv

bizonyító szöveghely kifejezés

die Belegstelle [der Belegstelle; die Belegstellen] »Substantiv
[bəˈleːkˌʃtɛlə]

die Beweisstelle »Substantiv

bizonyított melléknév

bewährt [bewährter; am bewährtesten]◼◼◼ »Adjektiv
[bəˈvɛːɐ̯t]

begründet◼◼◻ »Adjektiv
[bəˈɡʁʏndət]

bizonyított

erwiesen◼◼◼ »[ɛɐ̯ˈviːzn̩]Ez tudományosan bizonyított? = Ist das wissenschaftlich erwiesen?

123