Duits | Hongaars |
---|---|
u. Z. (unserer Zeitrechnung) (Abk.) Substantiv | |
u. zw. (und zwar) (Abk.) | |
das Übel [des Übels; die Übel] Substantiv [ˈyːbl̩] | rossz [~at, ~a, ~ak]◼◼◼főnév baj [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév betegség [~et, ~e, ~ek]◼◼◻főnév rossz dolog◼◻◻kifejezés nyavalya [~át, ~ája, ~ák]◼◻◻főnév bántalom [bántalmat, bántalma, bántalmak]◼◻◻főnév |
übel [übler; am übelsten] Adjektiv [ˈyːbl̩] | rossz (erkölcsileg)◼◼◼melléknév romlott (erkölcsileg)◼◻◻melléknév gyengélkedőmelléknév rosszul lévőkifejezés |
übel gesinnt (Von Duden empfohlene Schreibung) Adjektiv | rosszindulatú◼◼◼melléknév |
übel nehmen (Von Duden empfohlene Schreibung) [ˈyːbl̩ˌneːmən] | |
übel nehmen (Von Duden empfohlene Schreibung) Verb [ˈyːbl̩ˌneːmən] | zokon vesz◼◼◻ige nehezményez [~ett, ~zen, ~ne]◼◼◻ige |
übelgelaunt (Von Duden empfohlene Schreibung: übel gelaunt) Adjektiv | rosszkedvű◼◼◼melléknév kedvetlenmelléknév kedvtelenmelléknév |
übelgesinnt (Von Duden empfohlene Schreibung: übel gesinnt) Adjektiv | rosszindulatú◼◼◼melléknév |
übelwollen [wollte übel; hat übelgewollt] Verb [ˈyːbl̩ˌvɔlən] | rosszakaró◼◼◼ige |
die Übelheit Substantiv | rosszaság [~ot, ~a]főnév |
die Übelkeit [der Übelkeit; —] Substantiv [ˈyːbl̩kaɪ̯t] | hányinger◼◼◼főnév émelygés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév undor [~t, ~a]◼◻◻főnév |
übellaunig [übellauniger; am übellaunigsten] Adjektiv [ˈyːbl̩ˌlaʊ̯nɪç] | rosszkedvű◼◼◼melléknév lehangolt◼◼◻melléknév kedvtelenmelléknév |
die Übellaunigkeit [der Übellaunigkeit; die Übellaunigkeiten] Substantiv | kedvetlenség [~et, ~e]◼◼◼főnév lehangoltság [~ot, ~a, ~ok]főnév rosszkedvűségfőnév |
übelnehmen (Von Duden empfohlene Schreibung: übel nehmen) Verb [ˈyːbl̩ˌneːmən] | rossz néven vesz◼◼◼kifejezés zokon vesz◼◻◻kifejezés nehezményez [~ett, ~zen, ~ne]ige |
die Übelnehmerei Substantiv | rossznéven vételkifejezés |
übelnehmerisch Adjektiv | rosszkedvűmelléknév sértődöttmelléknév |
übelriechen |