lau betekenis in Hongaars
| Duits | Hongaars |
|---|---|
| das Lautarchiv [des Lautarchivs; die Lautarchive] Substantiv | hangarchívumfőnév |
| das Lautbild(er) Substantiv | hangképfőnév |
| die Lautbildung [der Lautbildung; die Lautbildungen] Substantiv | hangzóképzésfőnév |
| die Laute [der Laute; die Lauten] Substantiv [ˈlaʊ̯tə] | lant [~ot, ~ja, ~ok]◼◼◼főnév |
| laute Adjektiv [ˈlaʊ̯tə] | nyugtalan◼◼◼melléknév |
| lauten [lautete; hat gelautet] Verb [ˈlaʊ̯tn̩] | hangzik [-ott, hangozzon/hangozzék, -ana/-anék]◼◼◼igeNa, hogy hangzik a válaszod? = Na, wie lautet deine Antwort? |
| läuten [läutete; hat geläutet] Verb [ˈlɔɪ̯tn̩] | szól [~t, ~jon, ~na]◼◼◼igeSzól a harang. = Die Glocke läutet. cseng [~ett, ~jen, ~ene]◼◼◼ige csenget [~ett, csengessen, ~ne]◼◼◼ige harangoz◼◼◻ige hangzik [-ott, hangozzon/hangozzék, -ana/-anék]◼◼◻ige csöng◼◼◻ige |
| das Läuten Substantiv | csöngetés◼◼◼főnév |
| der Lautenist [des Lautenisten; die Lautenisten] Substantiv | lantos [~t, ~a, ~ok]főnév |
| die Lautenistin [der Lautenistin; die Lautenistinnen] Substantiv | lantosnőfőnév |
| das Lautenspiel [des Lautenspiel(e)s; —] Substantiv | lantjátékfőnév |
| der Lautenspieler Substantiv | lantos [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
| lauter [lauterer; am lautersten] Adjektiv [ˈlaʊ̯tɐ] | csupa◼◼◼melléknév merő◼◼◻melléknév valódi◼◻◻melléknév őszinte◼◻◻melléknév becsületes◼◻◻melléknév hamisítatlan◼◻◻melléknév (szín)tisztamelléknév keveretlenmelléknév szín-valódimelléknév tisztultmelléknév |
| lauter Beifall | |
| lauteres Gold | színarany◼◼◼ |
| die Lauterkeit [der Lauterkeit; —] Substantiv [ˈlaʊ̯tɐkaɪ̯t] | becsületesség [~et, ~e]◼◼◼főnév tisztesség [~et, ~e]◼◼◼főnév |
| läutern [läuterte; hat geläutert] Verb [ˈlɔɪ̯tɐn] | megtisztít◼◼◼ige tisztít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige finomít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◻ige |
| die Läuterung [der Läuterung; die Läuterungen] Substantiv [ˈlɔɪ̯təʁʊŋ] | megtisztítás◼◼◼főnév ritkítás [~t, ~a, ~ok]főnév |
| ablauten [lautete ab; hat abgelautet] Verb | tőhangzóját megváltoztatjakifejezés „ablautot” kapkifejezés |
| abläuten [läutete ab; hat abgeläutet] Verb | kicsengetige lecsengetige |
