dis betekenis in Hongaars
| Duits | Hongaars |
|---|---|
| die Dissektion Substantiv | boncolás [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
| der Dissektionssaal Substantiv | boncolóterem◼◼◼főnév |
| der Dissens [des Dissenses; die Dissense] Substantiv [dɪˈsɛns] | véleményeltérés◼◼◼főnév |
| dissentieren [dissentierte; ist dissentiert] Verb [dɪsɛnˈtiːʁən] | egyház tagságából kilépkifejezés más véleménnyel vankifejezés |
| die Dissertantin [der Dissertantin; die Dissertantinnen] Substantiv | disszertációt írókifejezés |
| die Dissertation [der Dissertation; die Dissertationen] Substantiv [dɪsɛʁtaˈt͡si̯oːn] | disszertáció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév értekezés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév dolgozat [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév tézis [~t, ~e, ~ek]◼◼◻főnév |
| dissertieren [dissertierte; hat dissertiert] Verb [dɪsɛʁˈtiːʁən] bildungssprachlich | (doktori) értekezést készítkifejezés disszertál [~t, ~jon, ~na]ige |
| der Dissident [des Dissidenten; die Dissidenten] Substantiv [dɪsiˈdɛnt] | disszidens (férfi) [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév szakadár [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév más véleményen levő (ember)kifejezés |
| die Dissidentin [der Dissidentin; die Dissidentinnen] Substantiv | disszidens (nő) [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| dissidentisch [dissidentischer; am dissidentischsten] Adjektiv [dɪsiˈdɛntɪʃ] bildungssprachlich seltener | disszidálómelléknév |
| dissidieren | |
| die Dissimilation [der Dissimilation; die Dissimilationen] Substantiv [ˌdɪsimilaˈt͡si̯oːn] | disszimiláció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév disszimilálásfőnév lebontásfőnév |
| dissimilieren [dissimilierte; hat dissimiliert] Verb | élő anyag lebontása molekulákrakifejezés |
| das Dissimulation [der Dissimulation; die Dissimulationen] Substantiv [ˌdɪsimulaˈt͡si̯oːn] | disszimuláció◼◼◼főnév |
| die Dissimulation [der Dissimulation; die Dissimulationen] Substantiv [ˌdɪsimulaˈt͡si̯oːn] | disszimulálásfőnév |
| dissimulieren | disszimulálorv, pszich |
| die Dissipation [der Dissipation; die Dissipationen] Substantiv | disszipáció [~t, ~ja]◼◼◼főnév |
| dissolubel | |
| dissolubel Adjektiv | oldódómelléknév |
| die Dissolution [der Dissolution; die Dissolutionen] Substantiv | disszolúciófőnév |
| dissonant [dissonanter; am dissonantesten] Adjektiv [dɪsoˈnant] | disszonáns◼◼◼melléknév eltérő◼◻◻melléknév |
| die Dissonanz [der Dissonanz; die Dissonanzen] Substantiv [dɪsoˈnant͡s] | disszonancia [~át, ~ája, ~ák]◼◼◼főnév összhang hiányakifejezés |
| dissonieren [dissonierte; hat dissoniert] Verb | disszonál [~t, ~jon, ~na]ige nem egybehangzikkifejezés nem egységeskifejezés |
| die Dissoziation [der Dissoziation; die Dissoziationen] Substantiv [dɪsot͡si̯aˈt͡si̯oːn] | disszociáció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév |
| dissoziieren [dissoziierte; hat dissoziiert] Verb | feloszlatige szétszedige |
| distal [dɪsˈtaːl] | disztális◼◼◼ |
