Nemčina | Maďarčina |
---|---|
die Dissektion Substantiv | boncolás [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév |
der Dissektionssaal Substantiv | boncolóterem◼◼◼főnév |
der Dissens [des Dissenses; die Dissense] Substantiv [dɪˈsɛns] | véleményeltérés◼◼◼főnév |
dissentieren [dissentierte; ist dissentiert] Verb [dɪsɛnˈtiːʁən] | egyház tagságából kilépkifejezés más véleménnyel vankifejezés |
die Dissertantin [der Dissertantin; die Dissertantinnen] Substantiv | disszertációt írókifejezés |
die Dissertation [der Dissertation; die Dissertationen] Substantiv [dɪsɛʁtaˈt͡si̯oːn] | disszertáció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév értekezés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév dolgozat [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév tézis [~t, ~e, ~ek]◼◼◻főnév |
dissertieren [dissertierte; hat dissertiert] Verb [dɪsɛʁˈtiːʁən] bildungssprachlich | (doktori) értekezést készítkifejezés disszertál [~t, ~jon, ~na]ige |
der Dissident [des Dissidenten; die Dissidenten] Substantiv [dɪsiˈdɛnt] | disszidens (férfi) [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév szakadár [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév más véleményen levő (ember)kifejezés |
die Dissidentin [der Dissidentin; die Dissidentinnen] Substantiv | disszidens (nő) [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
dissidentisch [dissidentischer; am dissidentischsten] Adjektiv [dɪsiˈdɛntɪʃ] bildungssprachlich seltener | disszidálómelléknév |
dissidieren | |
die Dissimilation [der Dissimilation; die Dissimilationen] Substantiv [ˌdɪsimilaˈt͡si̯oːn] | disszimiláció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév disszimilálásfőnév lebontásfőnév |
dissimilieren [dissimilierte; hat dissimiliert] Verb | élő anyag lebontása molekulákrakifejezés |
das Dissimulation [der Dissimulation; die Dissimulationen] Substantiv [ˌdɪsimulaˈt͡si̯oːn] | disszimuláció◼◼◼főnév |
die Dissimulation [der Dissimulation; die Dissimulationen] Substantiv [ˌdɪsimulaˈt͡si̯oːn] | disszimulálásfőnév |
dissimulieren | disszimulálorv, pszich |
die Dissipation [der Dissipation; die Dissipationen] Substantiv | disszipáció [~t, ~ja]◼◼◼főnév |
dissolubel | |
dissolubel Adjektiv | oldódómelléknév |
die Dissolution [der Dissolution; die Dissolutionen] Substantiv | disszolúciófőnév |
dissonant [dissonanter; am dissonantesten] Adjektiv [dɪsoˈnant] | disszonáns◼◼◼melléknév eltérő◼◻◻melléknév |
die Dissonanz [der Dissonanz; die Dissonanzen] Substantiv [dɪsoˈnant͡s] | disszonancia [~át, ~ája, ~ák]◼◼◼főnév összhang hiányakifejezés |
dissonieren [dissonierte; hat dissoniert] Verb | disszonál [~t, ~jon, ~na]ige nem egybehangzikkifejezés nem egységeskifejezés |
die Dissoziation [der Dissoziation; die Dissoziationen] Substantiv [dɪsot͡si̯aˈt͡si̯oːn] | disszociáció [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév |
dissoziieren [dissoziierte; hat dissoziiert] Verb | feloszlatige szétszedige |
distal [dɪsˈtaːl] | disztális◼◼◼ |