dicţionar German-Maghiar »

egel înseamnă în Maghiară

GermanăMaghiară
maßregeln [maßregelte; hat gemaßregelt] Verb
[ˈmaːsˌʁeːɡl̩n]

szabályoz [~ott, ~zon, ~na]ige

gemeinsame Regeln

közös megállapodás

der Geräuschpegel [des Geräuschpegels; die Geräuschpegel] Substantiv

zajszint◼◼◼főnév

regeln [regelte; hat geregelt] Verb
[ˈʁeːɡl̩n]

szabályoz [~ott, ~zon, ~na]◼◼◼igeMindent be fogok szabályozni. = Ich werde alles regeln.

rendez [~ett, ~zen, ~ne]◼◼◻ige

beállít (órát, gépet)◼◼◻ige

beigazítige

riegeln [riegelte; hat geriegelt] Verb
[ˈʁiːɡl̩n]

lezár◼◼◼ige

elzár◼◼◻ige

elreteszel◼◻◻ige

hajtókkal körben vadászikkifejezés
vad

geschniegelt [ɡəˈʃniːɡl̩t]

kiöltözött

schniegeln [schniegelte; hat geschniegelt] Verb
[ˈʃniːɡl̩n]

kicsípi magátkifejezés

kiöltöztetige

schniegeln (sich) [schniegelte; hat geschniegelt] Verb

kicsípi magátkifejezés

kiöltözikige

segelfliegen [segelflog; hat gesegelflogen] Verb
[ˈzeːɡl̩ˌfliːɡn̩]

vitorlázó repülővel repülkifejezés

gesegelt [ɡəˈzeːɡl̩t]

utazás vitorláson

segeln [segelte; hat/ist gesegelt] Verb
[ˈzeːɡl̩n]

vitorlázik [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◼igeSzéllel szemben vitorláztunk. = Wir segelten gegen den Wind.

lebeg [~ett, ~jen, ~ne]◼◻◻ige

lebegve járkifejezés

libeg [~ett, ~jen, ~ne]ige

vitorlázórepülővel repülkifejezés

das Gesellschaftssiegel Substantiv

társasági pecsét◼◼◼kifejezés

gesiegelt [ɡəˈziːɡl̩t]

megpecsétel◼◼◼

siegeln [siegelte; hat gesiegelt] Verb
[ˈziːɡl̩n]

lepecsétel◼◼◼ige

gespiegelt [ɡəˈʃpiːɡl̩t]

tükör◼◼◼

példakép

visszatükröz

spiegeln [spiegelte; hat gespiegelt] Verb
[ˈʃpiːɡl̩n]

visszatükröz◼◼◼ige

ragyog [~ott, ~jon, ~na]◼◼◻ige

fénylik [~ett, ~ene/~enék]◼◻◻ige

tükröz(tet)◼◻◻ige

spiegeln (sich) [spiegelte; hat gespiegelt] Verb

visszaverődik◼◼◼ige

(vissza)tükröződikige

gestriegelt [ɡəˈʃtʁiːɡl̩t]

kikészített bőr

striegeln [striegelte; hat gestriegelt] Verb
[ˈʃtʁiːɡl̩n]

(le)csutakol (jószágot)ige

striegeln [striegelte; hat gestriegelt] Verb
[ˈʃtʁiːɡl̩n]
umgangssprachlich

keményen bánik (vkivel)kifejezés

nehezíti vki dolgátkifejezés

wegelagern [wegelagerte; hat gewegelagert] Verb

útonállóskodik [-ott, -jon/-jék, -na/-nék]ige

4567