Alemão | Húngaro |
---|---|
hochgestellt [ˈhoːxɡəˌʃtɛlt] | |
hochstellen [stellte hoch; hat hochgestellt] Verb [ˈhoːxˌʃtɛlən] | felállít◼◼◼ige magasra állítkifejezés |
Ich bin ganz auf mich (selbst) gestellt. | |
die Infragestellung [der Infragestellung; die Infragestellungen] Substantiv | megkérdőjelezés◼◼◼főnév |
kaltgestellt | |
kaltstellen [stellte kalt; hat kaltgestellt] Verb | félreállít◼◼◼ige |
klarstellen [stellte klar; hat klargestellt] Verb [ˈklaːɐ̯ˌʃtɛlən] | tisztáz◼◼◼igeTisztázni akarok egy dolgot. = Eines will ich hier mal klarstellen! |
das Montagegestell Substantiv | szerelőállvány◼◼◼főnév |
nachgestellt [ˈnaːxɡəˌʃtɛlt] | |
nachstellen [stellte nach; hat nachgestellt] Verb [ˈnaːxˌʃtɛlən] | üldöz◼◼◼ige hátrább teszkifejezés hátrébb teszkifejezés rendbe hozkifejezés rendbehozige újra hozzáigazítkifejezés utánaállítige visszaigazítige |
nebeneinanderstellen [stellte nebeneinander; hat nebeneinandergestellt] Verb | egymás mellé helyez◼◼◼kifejezés |
niederstellen [stellte nieder; hat niedergestellt] Verb | leállítige |
die Pflegestelle [der Pflegestelle; die Pflegestellen] Substantiv | gondozási helykifejezés |
das Pressengestell Substantiv | nyomókeretfőnév |
das Radgestell Substantiv | kerékpárvázfőnév |
das Reagenzglasgestell Substantiv | reagenciaüveg állványakifejezés |
richtiggestellt [ˈʁɪçtɪçɡəˌʃtɛlt] | |
richtigstellen [stellte richtig; hat richtiggestellt] Verb [ˈʁɪçtɪçˌʃtɛlən] | helyesbít◼◼◼ige kijavít◼◼◻ige helyreigazít◼◻◻ige |
anstellen (sich) [stellte sich an; hat sich angestellt] Verb | beáll a sorba◼◼◼kifejezés odaáll◼◼◻ige viselkedik valahogykifejezés |
aufstellen (sich) [stellte sich auf; hat sich aufgestellt] Verb | feláll◼◼◼ige odaáll◼◻◻ige |
(he)rausstellen (sich) [stellte sich (he)raus; hat sich (he)rausgestellt] Verb | kitudódikige |
sicherstellen (stellt sicher) [stellte sicher; hat sichergestellt] Verb [ˈzɪçɐˌʃtɛlən] | biztosít◼◼◼ige lefoglal (vmilyen hatóság, pl. drogot, adatokat, pénzt)◼◻◻ige rendőri őrizetbe veszkifejezés rendőri őrizetnek átadkifejezés |
der Betel [des Betels; —] (aus der Betelnuss gewonnenes, in Südostasien hergestelltes Genussmittel, das gekaut wird) Substantiv [ˈbeːtl̩] | bétel (a bételdió szeleteiből, a bételbors levéből, egyéb délszaki növényi alkatrészekből és oltatlan mészből készült, erjesztett, rágcsálással fogyasztott forró égövi izgatószer)◼◼◼főnév |