stand означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| das Standesamt [des Standesamt(e)s; die Standesämter] Substantiv [ˈʃtandəsˌʔamt] | anyakönyvi hivatal◼◼◼kifejezés |
| standesamtlich Adjektiv [ˈʃtandəsˌʔamtlɪç] | polgári(lag)◼◼◼melléknév határozószó anyakönyvi(leg)melléknév határozószó |
| standesamtliche Trauung Phrase | polgári házasságkötés◼◼◼kifejezés |
| der Standesbeamte Substantiv [ˈʃtandəsbəˌʔamtə] | anyakönyvvezető◼◼◼főnév |
| standesbewusst [ˈʃtandəsbəˌvʊst] | |
| das Standesbewusstsein [des Standesbewusstseins; —] (Ungültige Schreibung: Standesbewußtsein) (Ungültige Schreibung: Standesbewußtsein) Substantiv | hivatásbeli öntudatkifejezés rendi öntudatkifejezés társadalmi öntudatkifejezés |
| standesbewußt | |
| der Standesdünkel [des Standesdünkels; —] Substantiv [ˈʃtandəsˌdʏŋkl̩] | gyökerekre való büszkeségkifejezés |
| die Standesehre [der Standesehre; die Standesehren] Substantiv | társadalmi tiszteletkifejezés |
| standesgemäß [standesgemäßer; am standesgemäßesten] Adjektiv [ˈʃtandəsɡəˌmɛːs] | ranghoz illő◼◼◼kifejezés illendő◼◼◻melléknév szabályszerűmelléknév |
| der Standesherr Substantiv | (mediatizált) főúrfőnév |
| die Standesperson [der Standesperson; die Standespersonen] Substantiv | rangos személykifejezés |
| das Standesrecht [des Standesrecht(e)s; die Standesrechte] Substantiv [ˈʃtandəsˌʁɛçt] | osztály előjogakifejezés |
| das Standesregister [des Standesregisters; die Standesregister] Substantiv | anyakönyv◼◼◼főnév |
| die Standessprache Substantiv | csoportnyelvfőnév szakmai zsargonkifejezés |
| der Ständestaat [des Ständestaat(e)s; die Ständestaaten] Substantiv | rendi állam◼◼◼kifejezés |
| der Standesunterschied [des Standesunterschied(e)s; die Standesunterschiede] Substantiv | társadalmi osztályok közti különbség/megkülönböztetéskifejezés |
| die Standeswürde Substantiv | társadalmi tiszteletadáskifejezés |
| der Ständetag [des Ständetag(e)s; die Ständetage] Substantiv | rendi országgyűléskifejezés |
| das Ständewesen Substantiv Geschichte | rendiség◼◼◼főnév |
| standfähig Adjektiv | állóképesmelléknév |
| die Standfähigkeit Substantiv | állóképesség◼◼◼főnév |
| standfest [stabiler; am stabilsten] Adjektiv [ʃtaˈbiːl] | stabil◼◼◼melléknév |
| standfest Adjektiv | állóképes◼◻◻melléknév állékonymelléknév biztosállásúmelléknév biztosan állókifejezés rögzítettmelléknév |
| die Standfestigkeit [der Standfestigkeit; —] Substantiv | állóképesség◼◼◼főnév |
| das Standfoto Substantiv | állófényképfőnév |
| das Standgas [des Standgases; —] Substantiv | állásnál kibocsájtott gázkifejezés |
| standhalten [hielt stand; hat standgehalten] Verb [ˈʃtantˌhaltn̩] | kitart◼◼◼ige helytáll◼◼◼ige |
