Венгерский | Немецкий |
---|---|
magánhangzó főnév | der Vokal [des Vokals; die Vokale]◼◼◼ »Substantiv der Selbstlaut [des Selbstlaut(e)s; die Selbstlaute]◼◻◻ »Substantiv |
magánhangzó- melléknév | vokalisch [vokalischer; am vokalischsten] »Adjektiv |
magánhangzó-harmónia főnév | die Vokalharmonie [der Vokalharmonie; die Vokalharmonien]◼◼◼ »Substantiv |
magánhangzó kiejtése kifejezés | die Vokalaussprache »Substantiv |
magánhangzó nyújtás kifejezés | die Vokaldehnung »Substantiv |
magánhangzói melléknév | vokalisch [vokalischer; am vokalischsten]◼◼◼ »Adjektiv |
magánhangzók éneklése kifejezés | die Vokalisation [der Vokalisation; die Vokalisationen] »Substantiv |
magánhangzókat éneklő kifejezés | |
magánhangzókkal ellát kifejezés | vokalisieren [vokalisierte; hat vokalisiert] »Verb |
magánhangzókkal való leírás kifejezés | die Vokalisation [der Vokalisation; die Vokalisationen] »Substantiv |
magánhangzókkal való leíró kifejezés | |
magánhangzórendszer főnév | der Vokalismus [des Vokalismus; —] »Substantiv |
(magánhangzót) ajakkerekítés nélkül képez kifejezés | |
asszonancia (két szó rímelése, amikor a magánhangzóik megegyeznek) főnév ir. tud. | die Assonanz [der Assonanz; die Assonanzen] (sich auf die Vokale beschränkender Gleichklang zwischen zwei oder mehreren Wörtern)◼◼◼ »Substantiv |
egyszerű magánhangzó kifejezés | der Monophthong [des Monophthongs; die Monophthonge] »Substantiv |
félmagánhangzó főnév | der Halbvokal [des Halbvokals; die Halbvokale] »Substantiv |
hang- (magánhangzó előtt) (előtagként) | phon- (vor Vokalen) »[ˌfon] |
hármas magánhangzó kifejezés | der Triphthong [des Triphthongs; die Triphthonge] »Substantiv |
mély magánhangzó | |
nyelv. német ékezetes magánhangzókat képez (ä, ö, ü) ige | |
német ékezetes magánhangzók kifejezés | der Umlaut [des Umlaut(e)s; die Umlaute] »Substantiv |