üt betyder på latinska
| Ungerska | Latinska |
|---|---|
| elüt ige | abludo [abludere, -, -](3rd) INTRANS |
| elüt valamitől ige | deicio [deicere, dejeci, dejectus](3rd) TRANS |
| elütik előle (árverésen) | |
| elütés főnév | dissimilatio [~onis]noun dissonantia [dissonantiae](1st) F |
| elütő melléknév | absimilis [absimilis, absimile]adjective discors [(gen.), discordis]adjective disparatus(3rd) dissonans [~antis](2nd) impar paris(2nd) in diversumadjective inconveniens [(gen.), inconvenientis]adjective |
| elütő (a, ab, abl, dat) melléknév | absonus [absona, absonum]adjective |
| elütő (dat, abl) melléknév | abhorrens [~tis](2nd) |
| elütő (gen, dat) melléknév | dispar paris(2nd) |
| elütő (színű) melléknév | discolor [(gen.), discoloris]adjective |
| elütő jelleg főnév | disparitas [disparitatis](3rd) F |
| elütő valamitől (gen, dat, inter.) melléknév | dissimilis [dissimile, dissimilior -or -us, dissimillimus -a -um]adjective |
| elütően melléknév | impariteradjective |
| előadja az actiumi ütközetet | |
| előlegesen történő együtthálás | |
| esküt nem tett | iniuratus(3rd) |
| esküt tett | iuratus(3rd) |
| esküt tett helyettes titikár | |
| esküt tett ügyvéd | |
| eskütétel főnév | iuramentum [~i]noun obtestatio [obtestationis](3rd) F |
| ezekkel együtt | |
| fajától elüt | degenero(1st) |
| fajától elütés főnév | degeneratio [degenerationis](3rd) F |
| felkel (vkvel együtt) ige | coorior [cooriri, coortus sum](4th) DEP |
| felkelő (vkvel együtt) főnév | coortus [coortus](4th) M |
| felszerelt birtok, az ingatlan teljes gazdasági felszerelése, a hozzátartozó állatokkal és gépekkel együtt (Vagy egy szoba hivatalból történő berendezése) | |
| feltámad (vkvel együtt) ige | coorior [cooriri, coortus sum](4th) DEP |
| feltámadó (vkvel együtt) főnév | coortus [coortus](4th) M |
| fiúk és lányok együttes nevelése / -oktatása (iskolai) | coeducatio [~onis]F |
| fodorít (sütővassal) ige | inuro [inurere, inussi, inustus](3rd) TRANS |
| fodorított (sütővassal) melléknév | inustus [inusta, inustum]adjective |
| fémes csengésű ütőhangszer főnév | triangulum [trianguli](2nd) N |
