öre betyr tysk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| das Verhör [des Verhör(e)s; die Verhöre] Substantiv [fɛɐ̯ˈhøːɐ̯] | vallatás [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév |
| verhören [verhörte; hat verhört] Verb [fɛɐ̯ˈhøːʁən] | kihallgat◼◼◼igeKihallgatta a rendőrség Johnot. = John ist von der Polizei verhört worden. kikérdez◼◼◻ige vallat [~ott, vallasson, ~na]◼◼◻ige |
| verhören (sich) [verhörte; hat verhört] Verb | félreért◼◼◼ige rosszul értkifejezés |
| verschwören [verschwor sich; hat sich verschworen] Verb [fɛɐ̯ˈʃvøːʁən] | elátkozige esküvel fogadkifejezés felesküszikige ígér [~t, ~jen, ~ne]ige |
| verschwören (sich) [verschwor sich; hat sich verschworen] Verb | összeesküszik◼◼◼ige |
| der Verschwörer [des Verschwörers; die Verschwörer] Substantiv [fɛɐ̯ˈʃvøːʁɐ] | összeesküvő (férfi)◼◼◼főnév |
| die Verschwörerin [der Verschwörerin; die Verschwörerinnen] Substantiv [fɛɐ̯ˈʃvøːʁəʁɪn] | összeesküvő (nő)◼◼◼főnév |
| verstören [verstörte; hat verstört] Verb [fɛɐ̯ˈʃtøːʁən] | megzavar◼◼◼ige kihoz a sodrábólkifejezés |
| weghören [hörte weg; hat weggehört] Verb [ˈvɛkˌhøːʁən] | (szándékosan) nem figyel odakifejezés |
| das Wiederhören [des Wiederhörens; —] Substantiv [ˈviːdɐˌhøːʁən] | újra halláskifejezés |
| zerstören [zerstörte; hat zerstört] Verb [t͡sɛɐ̯ˈʃtøːʁən] | elpusztít◼◼◼igeA kapzsiság elpusztítja a lelket és a testet. = Geiz zerstört die Seele und den Körper. tönkretesz◼◼◻igeAz útlevágás tönkreteszi a vegetációt. = Abschneiden zerstört die Vegetation. lerombol◼◼◻igeA földrengés lerombolja a házakat. = Erdbeben zerstören Häuser. szétrombol◼◼◻ige feldúl◼◼◻ige széttör◼◻◻ige ledönt◼◻◻ige |
| zerstörend Adjektiv [t͡sɛɐ̯ˈʃtøːʁənt] | megsemmisítő◼◼◼melléknév |
| der Zerstörer [des Zerstörers; die Zerstörer] Substantiv [t͡sɛɐ̯ˈʃtøːʁɐ] | romboló [~t, ~ja, ~k]◼◼◼főnév torpedóromboló◼◼◻főnév |
| das Zubehör (seltener auch: der) [des Zubehör(e)s; die Zubehöre/(schweizerisch auch:) Zubehörden] Substantiv [ˈt͡suːbəˌhøːɐ̯] | tartozék [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév hozzávaló [~t, ~ja, ~k]◼◻◻főnév szerelék [~et, ~e, ~ek]◼◻◻főnév tartozék(ok)◼◻◻főnév kellék(ek)◼◻◻főnév |
| die das Zugehör [des Zugehörs|Zugehöres|Zugehör; die Zugehöre] Substantiv [ˈt͡suːɡəˌhøːɐ̯] österreichische und schweizerische Rechtssprache, sonst veraltet | hozzávaló [~t, ~ja, ~k]főnév kellék(ek)főnév szerelék [~et, ~e, ~ek]főnév tartozék(ok)főnév |
| zugehören [gehörte zu; hat zugehört] Verb [ˈt͡suːɡəˌhøːʁən] | tartozik (vkihez/vmihez) [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◼ige jár (vmi vkinek) [~t, ~jon, ~na]◼◻◻ige |
| zuhören [hörte zu; hat zugehört] Verb [ˈt͡suːˌhøːʁən] | (meg)hallgat◼◼◼ige |
