wider betyder på ungerska
| Tyska | Ungerska |
|---|---|
| die Widersetzlichkeit [der Widersetzlichkeit; die Widersetzlichkeiten] Substantiv | ellenszegülés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| das Widersinn [des Widersinn(e)s; —] Substantiv [ˈviːdɐˌzɪn] | képtelenség [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév fonákság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◻főnév érthetetlenség [~et, ~e]főnév |
| der Widersinn [des Widersinn(e)s; —] Substantiv [ˈviːdɐˌzɪn] | ellenkezés [~t, ~e, ~ek]◼◻◻főnév |
| widersinnig [widersinniger; am widersinnigsten] Adjektiv [ˈviːdɐˌzɪnɪç] | értelmetlen◼◼◼melléknév képtelen◼◼◻melléknév fonákmelléknév |
| die Widersinnigkeit [der Widersinnigkeit; die Widersinnigkeiten] Substantiv | képtelenség [~et, ~e, ~ek]◼◼◼főnév fonákság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◻főnév érthetetlenség [~et, ~e]főnév oktalanság [~ot, ~a]főnév |
| widerspenstig [widerspenstiger; am widerspenstigsten] Adjektiv [ˈviːdɐˌʃpɛnstɪç] | makrancos◼◼◼melléknév dacos◼◼◻melléknév |
| die Widerspenstigkeit [der Widerspenstigkeit; die Widerspenstigkeiten] Substantiv | makrancosság [~ot, ~a]főnév |
| die Widerspiegelung [der Widerspiegelung; die Widerspiegelungen] Substantiv | visszatükrözés◼◼◼főnév |
| die Widerspieglung [der Widerspieglung; die Widerspieglungen] Substantiv | visszatükrözésfőnév |
| das Widerspiel [des Widerspiel(e)s; —] Substantiv [ˈviːdɐˌʃpiːl] | ellenjátszmafőnév ellenséges cselekedetkifejezés ellentét [~et, ~e, ~ek]főnév vminek az ellenkezőjekifejezés |
| widersprechen [widersprach; hat widersprochen] Verb [ˌviːdɐˈʃpʁɛçn̩] | ellentmond◼◼◼igeA javaslatotok ellentmond a miénknek. = Euer Vorschlag widerspricht unserem. tiltakozik [-ott, -zon/-zék, -na/-nék]◼◼◼ige ellenkezik [-ett, -zen/-zék, -ne/-nék]◼◼◻ige cáfol [~t, ~jon, ~na]◼◼◻ige óvást emelkifejezés |
| widersprechend Adjektiv [ˌviːdɐˈʃpʁɛçn̩t] | ellentmondó◼◼◼melléknévEzt a mondatot kettő, egymásnak teljesen ellentmondó módon lehet lefordítani. = Dieser Satz kann auf zwei unterschiedliche, einander völlig widersprechende Weisen übersetzt werden. |
| der Widerspruch [des Widerspruch(e)s; —] Substantiv [ˈviːdɐˌʃpʁʊx] besonders Rechtssprache | ellentmondás◼◼◼főnév |
| der Widerspruch [des Widerspruch(e)s; die Widersprüche] Substantiv [ˈviːdɐˌʃpʁʊx] | tiltakozás [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév ellenzés [~t, ~e, ~ek]◼◻◻főnév |
| widersprüchlich [widersprüchlicher; am widersprüchlichsten] Adjektiv [ˈviːdɐˌʃpʁʏçlɪç] | ellentmondásos◼◼◼melléknév |
| die Widersprüchlichkeit [der Widersprüchlichkeit; die Widersprüchlichkeiten] Substantiv [ˈviːdɐˌʃpʁʏçlɪçkaɪ̯t] | ellentmondásosság [~ot, ~a]◼◼◼főnév |
| die Widerspruchsfreiheit [der Widerspruchsfreiheit; —] Substantiv [ˈviːdɐʃpʁʊxsˌfʁaɪ̯haɪ̯t] | következetesség [~et, ~e]◼◼◼főnév |
| der Widerspruchsgeist [des Widerspruchsgeist(e)s; die Widerspruchsgeister] Substantiv [ˈviːdɐʃpʁʊxsˌɡaɪ̯st] | ellenkezés szellemekifejezés |
| die Widerspruchsklage [der Widerspruchsklage; die Widerspruchsklagen] Substantiv | igényperfőnév |
| widerspruchslos Adjektiv [ˈviːdɐʃpʁʊxsloːs] | ellenállás nélkül(i)kifejezés ellentmondás nélkül(i)kifejezés ellenvetés nélkül(i)kifejezés |
| widerspruchsvoll Adjektiv | ellentmondásos◼◼◼melléknév ellentmondó◼◼◻melléknév |
